Tag: mext

Hajjaj

A mai napom nagyon tartalmasan telt el, délelőtt nem csináltam semmi lényegit, délután meg magyar tételeket tanultam (legalábbis elolvastam vagy tizet), Harmonia Caelestist olvastam, most írok egy bejegyzést, aztán filmet nézek (valószínűleg a Rebuild of Evangelion lesz). Viszont most este kaptam egy olyan e-mailt, amitől kirázott a hideg: a japán nagykövetségről küldték, hogy hiányzik “néhány” dokumentum a jelentkezésemből. Hoppá, hát nem átsiklottam egy félreeső információs lap utolsó oldalán felsorolt dokumentumlistán? Így hát holnap rohangálni fogok, nem is keveset. Reggel persze telefonnal indítok, mert mondjuk az orvosi igazolásomból nincs példányom (alap hiba, tudom), így néhány kérdéssel fogom megtámadni rögtön hajnali kilenc körül a távbeszélőt. Ráadásul holnap lesz unokaöcsém ballagása (általánosból), csak hogy még zsúfoltabb legyen a program. A fene a dokumentumokba. Persze én voltam a hülye… Miért nem adtam be már májusban…


Esemény

Dobpergést! kérnék, ha lenne egy csepp esély is rá, hogy az elvonuló viharon és a tovazúgó kocsikon kívül bármi is dübörögjön erre. Ma tartalmas napom volt. Reggel nem csináltam semmit, és elég kóma is voltam – ezt mutatja az előző bejegyzés szövegezése. Azóta viszont változott a helyzet. Délután (szó szerint hamar dél után) bementem a suliba (valószínűleg életemben utoljára) kajálni – szerencsére a konyhásnénik megadták a módját, és az utolsó vacsora ebéd csilisbab volt, amit egyszerűen nagyszerűre csinálnak a menzán – bár ez a mostani mintha egy kicsivel levesebb lett volna, de így is jó volt. Nagyon. Anyukám meggyőződése volt, hogy (főleg mivel az utóbbi két hónapban ingyenélő módra jártunk a menzára hetente legalább-legfeljebb kétszer) illenék valahogy megköszönni nekik a hat évi kosztot, így összerakott valami kis csomagot, amit át is adtunk, ketten a nagy ingyenélők. Így utolsó alkalommal még volt képem és bár ingyen ettem, még repetát is kértem – és kaptam. Két adag csili, nyamm…


Now come

I’m about to start filling out my application papers for my japanese scholarship. Later i’m going to school to fetch my letter of reference and have lunch (it’s gonna be chili, woot). I’ll also have to talk with one of my clients, because i really need the money. Right now i’ll transcode a few albums so to save a bit of HDD-space. I’m in a very strange state of mind. I almost fall asleep. Excuse me…


Most (nem mindörökké)

Nagyon merész vagyok éppen… Vezeték nélküli hálózaton keresztül kezdtem el DVD-t írni (négy gigás DVD, teleírom). Az író a laptopban, az adat az asztali gépben. Remélem sikerülni fog… Morc lennék, ha elrontaná – ezen kívül csak egy üres DVD-m maradt már (meg két CD, de azt úgyse igen használom). Alig várom már, hogy felbukkanjanak az olcsó és kicsi SSD-k. Főleg ha számítógépekben – az Intel már úgyis 80 meg 160 gigás kiadásokat tervez, bár még mindig iszonyat drága. Majd pár év múlva… Poén lenne, ha azonnal induló gépek lennének már… (Kicsit összefüggéstelen, hagyjál.)

Reggel elmentem orvoshoz, a japán ösztöndíjhoz kell ugyanis igazolás, aminek az egyszerűbb részén már túl is vagyok (magasság, súly, szemek, hallás, betegségek), viszont még kell vizelet- és vérvizsgálat, valamint mellkas-röntgen is. Csak hogy egyszerű legyen. Hétfőn szerintem elintézem, és akkor az egy fullextrás nap lesz.

Hogy miért? Reggelről akkor kórházban nyitok, délután még eldől, mi lesz, hattól bringa (vagy nem), este meg Dumaszínház. Nem rajongok érte, úgyhogy ez meglepetés lehet – viszont nem akarok valamiről úgy véleményt alkotni, hogy nem is ismerem. És ha ott leszek, biztos jól fogom magam érezni.

Ma este is (remélem) jó lesz, osztályszintű összeröffenés a vadnyugat-kocsmában. Addig melózgatok, meg ami jön. Tanulni nem, az biztos… Inkább akkor már olvasok. Most ez a péntek jó szociális nap lesz nekem – az orvos után egy jó barátommal mászkáltam, este meg… ja az már volt.


Gondol-gondol

Se nem Popper Péter Gandolja, se nem Tolkien Gondorja. Inkább akkor már Micimackó (A. A. Milne). Úgyis tőle idéztem. Ugyanis holnap kapni fogok egy e-mailt, ami elég sok mindent el fog dönteni. Az Elte pályázatos címére küldtem egy levelet most, hogy az Erasmus csak első diplomájukért küzdőknek érhető-e el, avagy mindenkinek. Ezt azért fontos kideríteni, mert ha csak újoncoknak, akkor csak két év múlva megyek japánba. Mivel: az Erasmussal mindenképp ki akarok jutni valahova (mondjuk Barcelona, bár lényegében teljesen mindegy), és az idei pályázatról most már lekéstem (nem is vagyok még egyetemista), amit meg jövőre lehet majd pályázni az csak jövő télen indul be, így legalább két év (és inkább három), amíg meg tudom pályázni a japán egyetemet (öt év folyamatosan ott), mert az ráér (22 éves korig diploma nélkül bárki pályázhat), az Erasmus viszont (ez esetben) nem. A japános dolgot ugyanis nem lehet félbehagyni, nincs olyan, hogy hazajövök Erasmusra (bár lehet, hogy ott meg mondjuk Szingapúrba lehet fél évre cserediáknak menni), vagyis onnan diplomával jönnék haza. Viszont ha az Erasmusnak nincs ilyen megkötése, akkor nincs gond, kirepülök most japánba (már ha felvesznek, persze), aztán amikor ott végzek, itthon azonnal pályázok Erasmusra. Holnap kiderül.


結論

私は日本に勉強しに行くの申請しと決心しました。


Döntésképtelenség

Japán, megint. Június tizenhatodika a jelentkezési határidő az öt éves egyetemi képzés pályázatra, amit a MEXT hirdet. Gondolom egyértelmű, mi a kérdés: menni vagy nem menni?

Olvastam róla jót is, rosszat is… És éppen ezért nehéz: ha csak rosszat vagy csak jót hallottam volna róla, könnyű lenne dönteni – így viszont egy magamfajta döntésképtelen egyénnek ez azért egy kicsit meredek. Öt év tényleg nem az, amit az ember szívesen elpocsékolna valami olyanra, amit később élete legpocsékabb éveinek nevezne. Lássuk a tényeket: érdekel a hely; régebben oda meg vissza voltam, hogy kimehessek – azóta (gondolom egyértelmű) egy kicsit mérséklődött a helyzet (meg én is); egy hónapom van eldönteni, de jobb lenne minél hamarabb, hogy a vizsgákra fel tudjam ébreszteni igencsak szunnyadozó (és igencsak sekélyes) japántudásomat; ha kimennék, akkor nem informatikusnak, mint ahogy itthon jelentkeztem, hanem nemzetközi tanulmányokra (vagy valami hasonlóra), mert rájöttem közben, hogy az érdekel (jókor már, tudom – unokatesóm útja adta az ihletet) – ráadásul talán egy ilyen téren még könnyebben el is fogadnák a japán diplomát, mint mondjuk ha programozónak vagy tanárnak tanulok.


Végeredmény

Végül is úgy döntöttem, hogy ma még nem ejtem meg azt, amiről írtam, inkább majd holnap, úszás után. Éppen ezért ma még az e heti Bleach részt se néztem meg, csak a Narutot, meg most még szerintem megnézek néhány Samurai Champloo-t – ez utóbbiról anno annak idején eF`k3_ anime oldalán olvastam, megtetszett, nemrégiben letöltöttem, és mostanában kezdtem el nézni. A Narutoban nem sok történés esett, bár ettől függetlenül nem volt unalmas, egyáltalán, csak épp az előző részekben megkezdett csatákat folytatták. Tudom, hogy miért húzzák ennyire, de akkor is azért sírok, hogy legyen már egy kicsit sűrűbb. Mert így híg a leve, pedig valójában nagyon jó.

Ezenkívül olvastam egy nagyon jó hírt is, bár ez még közel sem olyan fontosságú, mint az, amit holnap várok, viszont a jövőmre való kihatásban sokkal lényegesebb, bár világtörténelmi szempontból talán nem olyan jelentős, mint a másik. Találó volt a világtörténelem szó használata, ugyanis pont erről van szó. Talán néhányan közületek, akik talán már régebben is olvastak, elmékeznek, hogy írtam róla, hogy szeretnék japánba menni egyetemistának. Ma egyrészt arra jöttem rá, hogy nem kell feltétlenül meglennie már az érettségi bizonyítványomnak a jelentkezéshez, ami azt jelenti, hogy már jövő tavasszal jelentkezhetek, ami 2009-es japánbeli tanévkezdést fog jelenteni jobb esetben; másrészt pedig arról kaptam egy nagyon örömteli felvilágosítást, hogy az idéntől kezdve a felvételiben (merthogy ennek az ösztöndíjnak feltétele a japán MEXT által megszabott vizsga letétele) nem szerepel a világtörténelem – ez volt az egyetlen, amitől féltem. Most már semmi nem állíthat meg, csak az érettségik legyenek majd meg. Legyen már jövőre!