Mostanában egy kicsit el volt hanyagolva a fejem, mert nem volt naponta tíz percem se horgolgatni, pláne nem két órám mosni. Mert legalább annyi kell hozzá, és inkább több. Maga a raszta megmosása mennyiségtől és milyenségtől függ. Minél több van, annál több idő. A vastagság nem számít, pont hogy a kevés és vastag gyorsabban megvan, mert az idő nagyjából ugyanannyi szálanként. A sok vékonnyal, mint amilyen az enyém is, az a gond, hogy egyrészt sok van, vagyis sok helyen bolyhosodhat, ami ugyan mosásnál kit érdekel, de utána a helyrepofozó horgolás iszonyat hosszú idő. Plusz, mivel mindenhol van útban legalább három, nagyon nehéz jól megmosni a fejbőrt, ami pedig pont a lényeg lenne, hogy ne viszkessen, korpásodjon, egy idő után meg (ahogy mesélik) büdösödjön. Nagyjából annyi sampont lövök el ilyenkor egy hajmosásra, mint régebben négy-öt alatt, pedig akkor se volt épp rövid és egyszerű hajam. De ha már sikerült a mosás, amit ha nincs különösebb keringési rendellenesség, érdemes minél forróbb vízzel csinálni (nekem legalábbis mindig sokkal jobb kedvem lesz tőle, de más haszna is biztos van), akkor jön a java, a szárítás. Az én rasztáimban is iszonyatos mennyiségű víz beissza magát, és ebből annyira nem kényelmes ki-headbangelni. (A folytatásban kevésbé szalon- és/vagy nőképes példák is akadnak, óvatosan. Ne mondd, hogy nem szóltam.)