Már a gondolat is borzongató. Az utóbbi időben (konkrétan amióta hazaértem amerikából) főleg prog-zenéket hallgattam, nem részletezem, sokat. Aztán most, ahogy már a Last.fm zabálja a hallgatmányaimat, újra beraktam a Winamp listára a vegyesgyűjteményt (tehát az egész Zene (F:) meghajtót), és félig-meddig meglepve tapasztalom, hogy nem viccből vannak ezek a zenék a gépen. Tényleg jók.

Az is mulatságos volt, hogy amikor Younha oldalát olvasgattam, a hasonló zenészek közül kivételesen mindet ismertem. Még mulatságosabb volt, hogy mindegyiküket (Younha-hoz hasonlóan) anime, főleg Naruto és Bleach zenéik miatt ismerem (főcím és záródalok, ugye).

A Wackorhoz pedig valaki beírta stílusnak, hogy matek-metál. LOL.

A Gojira pedig nagyon alkalmas a külvilág kirekesztésére.

Kontraszt. Elkezdtem anyagot gyűjteni a Platón-Arisztotelész összehasonlító irományhoz, de az fix, hogy csak a netről ehhez egyszerűen nem lehet elég biztos pontot összegyűjteni (konkrétan nekem eddig egyet sem sikerült, azt is csak angolul), úgyhogy megnézem majd abban a könyvben, amit ma szereztem, ha nincs, vagy nem elég egy két oldalas esszéhez, akkor a holnapi könyvtározás során fogok erre is kitérni, miközben a japán tankönyvben nézek meg egy-két apróságot.

Különben pedig SeSam nincs jó hatással rám, vagy éppen hogy ellenkezőleg. Kezdődött minden a Diablo Swing Orchestra nevű csodával, most meg itt van a To-Mera, mindkettő nagyon bejön, és annyira, de annyira, hogy nagyon. A Diablo Swing miatt aztán bekattant a Devin Townsend Band, a To-Mera pedig az Opethet húzza magával. Jó ez nagyon… Most egy kicsit elnehezedett a felhozatal a zene-kütyümön: At Vance, Bruce Dickinson, Diablo Swing, Gojira, Iron Maiden, Opeth, Pain of Salvation, Primal Fear, Soulfly, Unswabbed. Majd ha találok egy boltot, ahol tudok venni To-Merát, akkor lesz az is, addig csak szemezek vele az Amazonon.