Sors hatására elkezdtem a Petőfit hallgatni (természetesen a netes folyamot), és általában tényleg olyan “nem is rossz, de azért nem vagyok oda és vissza érte” jellegű zenéket játszottak. Erre most hirtelen elindult egy olyan szám, aminek első ötven másodpercét fejből kenem, különösen az “eszperente reppet”… Vad Fruttik – Sárga zsiguli. Azt hittem lehidalok.