Ma befejeztem a Sofie világát. A végén összetalálkozunk néhány nagyon kemény filozófiai problémával, ami már-már a mátrix gondolataihoz közelít. Valahogy úgy kell elképzelni a könyvet, hogy az elején még épphogy csak becsöngettek, és a diáknak (jelen esetben az olvasónak) még könnyed, élvezetes a filozófiaóra, majd bekeményít a tanárbácsi, és mindent a fejünkbe tömköd, amit csak az emberi történelemben eddig előbukkanó filozófiai gondolatokkal kapcsolatban egy normális embernek tudnia kell. Ahogy közeledik az óra vége, és már a diák is belelendült az agykerekek mozgatásába, egyre keményebb és keményebb feladatokat is rásóz az olvasóra, és bizony ez adhat néhány álmatlan percet éjszaka, nomeg nyugtalan álmokat. Mindenesetre, ha valakiben van hajlandóság az olvasásra és a gondolkozásra, csak jól járhat vele, ha elolvassa.

Most, hogy ezt befejeztem, neki is fogtam a Kalevalának, amit már régebben félbehagytam. Meg kell hagyni, ez már nem “könnyű olvasmány”… Majd ha elolvastam, nyilatkozom bővebben.

Addig is, itt vannak a borítók (saját fotók)