Szép kis szó, nem? Nyugi, attól még a bejegyzés magyarul fog íródni, hogy a címe nem feltétlen ősi urál-táji magyar szavakból eredeztethető =)…

Ha valaki megnézi ennek az oldalnak a forrását, és kikeresi a meta tagek közül a kulcsszavakhoz tartozót, ezt a szépséges kifejezést és az ő angol megfelelőjét is ott fogja találni felsorolva. Ez a legkevesebb, amivel tetszésemet kifejezhetem =).

Amúgy meg a krono-szinklasztikus infundibulum (amit én kb öt perccel ezelőttig mélységes meggyőződéssel krono-szinklaktikus infundibulumnak olvastam) Kurt Vonnegut egyik első (pontosan a második) könyvének, a Titán Szirénjeinek (Maecenas, 2001) az egyik legfontosabb kulcsmotívuma. A krono-szinklasztikus infundibulum egy olyan hely, ahova ha bekerül valaki, akkor az az idő teljes hosszában és a krono-szinklasztikus infundibulum területén elszóródik, birtokába jut minden tudásnak, amihez csak hozzájuthat – másik fontos jellemzője pedig, hogy a teljesen eltérő igazságok is teljesen békésen és összhangban megférnek egymás mellett. Praktikusak az ilyen dolgok, bárcsak lenne elérhető távolságban egy… A könyv szerint a legközelebbi fél úton van a Föld és a Mars között. Még pontosabban a Naptól a Kaszás-csillagig nyúlik spirál alakban, de a regényben a krono-szinklasztikusan infundibulált férfi, Winston Niles Rumfoord az imént említett helyen került bele.

A Merkúr mély barlangjaiban élő hártyavékony, mechanikai rezgésekkel táplálkozó harmóniumok pedig remélem, hogy egyszer még valahogyan a szemem elé kerülhetnek… Biztos csodaszép látvány.

Jó könyv a Titán Szirénjei. Igaz, hogy most nem írtam róla semmit, de végül is jobban elmondja szerintem ez a néhány kiragadott darabka, hogy mennyire beszippantott a könyv világa… Ami lényegében ez a világ. Meg néhány másik. Ugye a hat dimenziós lét… Azért adok nektek egy normálisabb “kritikát” is a könyvről… Nem én írtam.

Azt elfelejtettem említeni, hogy ma van Kurt Vonnegut, Jr születésnapja. Boldog szülinapot, Kurt, és még rengeteg ilyen jó könyvet!