Tegnap este biciklizés után még azzal a lendülettel elmentem a barátaimmal sörözni az (egyik) törzshelyünkre. Eredetileg úgy terveztem, hogy nagyjából nyolcig maradok, aztán hazacaplatok, kényelmesen megvacsorázok és kultúridőben ágyba bújok. Ebből az lett, hogy fél tíz körül indultam el hazafelé, és fél tizenkettő is volt mire lehunytam a szemem. Ok pedig az volt, hogy valamikor az este folyamán kiderült, hogy be fog nézni drága Anyánk, alias az osztályfőnökünk, és azért ezt már csak érdemes lenne megvárni. Érdemes is volt, jót beszélgettünk az élet nagy és kisebb dolgairól, és a hangulat se punnyadt le (sokszor). Jó volt újra látni a bagázst. Úgyis két hét múlva kezdődik a suli, ideje visszarázódni, legalább az utolsó évre…