“Örülök, hogy találkoztunk, barátom!” Csak azért lett ez a szürketünde köszöntés a cím, mert eredetileg “Mai” lett volna, de aztán tovább futottak az ujjaim. Sebaj. Ma is megcsináltam egy érettségit, a 2005 októberit, sokkal könnyebb volt, mint az előző, szűk három óra alatt kész lettem vele, bár egyet puskáztam, szánom (nem ugrott be, hogy oda concat kellett volna) – persze ha nézem még egy órát, merthogy időm lett volna, akkor megy. Mert már egyszer megcsináltam, csak… Na a lényeg, hogy hibátlan a kicsike (legalábbis én nem találtam gikszert), úgyhogy ha szőrös szívű a javító tanár, “akkor is-úgy is” jó lenne (nem vesztenék pontot).

Most még bepótolom a kimaradt Ady-anyagot, aztán írok, aztán…