Ma megnéztem a Death Note még (már nem) hátralevő tíz részét. Hihetetlen ez a sorozat, és ezt komolyan mondom. Voltak benne részek, persze, amik annyira nem tetszettek, itt-ott (ha jól rémlik, valahol a 20. környékén) pár rész erejéig “ellaposodik” – nagyjából semmi nem történik, látványosan (és szigorúan csak látványosan!). Egyébként pedig félelmetesen izgalmas, nagyon szépen rajzolt, jó zenékkel és szinkronszínészekkel megáldott akció-lélektani-krimi-horror-kaland anime. Nagyjából. Kis csipet humorral (ebből tényleg kevés van, de nem hiányzik), egy kis őrülettel, egy kis istenkedéssel és néhány igazi istennel.

Röviden annyi a történet, hogy egy középiskolás srác egyszer csak talál egy jegyzetfüzetet, ami a beleírt “használati utasítás” szerint megöli azt, akinek a nevét beleírják (egy megkötés, hogy ismerni kell az illető arcát). Az ifiúr rövidesen túlteszi magát az emberölés lélektani dilemmáján, és elkezdi irtani azokat az embereket, akiket ő károsnak ítél. Ezek általában bűnözők, mert egy új világot akar megvalósítani, amiben nincs gonoszság. Hamarosan felbukkannak a (többé-kevésbé) hivatalos nyomozó szervek is, mert azért az emberölés, akármilyen nemes a célja, bűn. Megindul a hajsza a rendcsináló után, harminchét rész izgalmat biztosítva (még futotta belőle egy OVA-ra is, valamint egy kétrészes élőszereplős filmre).

Nagyon el van találva az egész hangulata. A színkezelés, a zenék, a hangok, úgy egyáltalán a rajzolás, a szövegek, a Sherlock Holmeshoz méltó elmék összecsapása és bemutatásuk, meg úgy az egész… jó, ez most suta lett, de attól még a Death Note egy kötelező mű.