Month: February 2008

Esszé

Most fejeztem be a Wittgensteinről szóló filozófia esszémet, szerintem egész jó lett. Kifejezetten élveztem, csak nagyon hosszú idő lett. Még németezni is kéne, ami mondjuk így nyilván nem fog sikerülni. Szerdán kaptam vagy hat esszét, amiket szintén meg kéne írnom valamikor, csakhogy szombaton semmit nem fogok dolgozni a nyelvvizsga miatt. Vasárnap egy cseppet sűrűnek ígérkezik a délutánom…


Ennyi

Egész nap fáradt, álmos voltam és e mellé még émelyegtem is, alkalmankénti rosszabbodással – különben jó volt. Nagyjából nem csináltam semmit. Délután még bújócskáztunk (igen, végzős gimnazisták az iskolaépületben), aztán németeztünk (ami nagyjából annyiban ki is merült, hogy németül beszélgettünk, amit néha amúgy is megteszünk). Öttől hétig ültem egy könyvbemutatón, ahol a szerző gyanúsan úgy viselkedett (legalábbis az első órában), mintha egy cseppet (nagyon) ittas lett volna. Persze nem mondtam semmit. Aztán itthon írtam egy cédét magamnak, hogy ne kelljen bekapcsolnom a gépet némi jó muzsikáért – ugyanis egy ideje nincs elem a MuVoban, mivel az egyik ott maradt valakinél, akinek kölcsönadtam egyszer, a másik meg le van merülve és magában nem tudom feltölteni. Aztán most az elmúlt egy órában bugfixeken dolgoztam, remélem kész leszünk hamarosan. Ennyi voltam mára, a’szontlátásra.


Utálom

Ma úgy voltam, hogy hatig ülhetek a gépnél, aztán már mindenképp kikapcs. Ehhez képest, ahogy hazaértem, jött az ukáz a főnöktől, hogy mostazonnal, és sokat. Úgyhogy most egy tíz perce végeztem. Hát köszi. Pedig csak blogolni akartam, megírni egy esszét, meg égetni egy cd-t. Nem sikerült… Majd holnap. Úgyse leszek itthon, a Frei Caféban lesz könyvbemutató. Tegnap meg elkapott az író, hogy ugye ott leszek. Így már nem sok választásom van – segond, legalább kultúrhelyen leszek. Elegem van a gépből ugyanis. Még jó, hogy programtervező informatikusnak jelentkeztem…


Most pedig

Délután van. Ezen kívül, mivel jövő szombaton nyelvvizsgázok, el kéne kezdeni készülgetni. Így ma délután meg fogok csinálni egy feladatsort, amit a tanárnőm adott, meg tanulok szavakat és talán írok is valamennyit gyakorlásképpen. Ha ezekkel megvagyok jöhet az olvasás, vagy Boris Vian Venyigeszú és a planktonját olvasom majd, vagy Eco Loana királynőjét, még nem döntöttem el (bár az is lehet, hogy a Jungot folytatom). Ha még ezután marad életerőm, akkor vagy a blogmotort írom tovább, vagy a szupertitkos prodzsektet (sic).


Notice

The Scarecrow is even better than i thought. And i thought it was amazing soon as the first vocals of Twisted Mind reached my brain’s auditory cortex (that phrase i stole from a wiki, i guess no surprise). But there are songs simply addictive, so much that i fear i’ll be listening to this album for so long that i’ll get bored with it. Hope not. I mean, i hope i won’t get bored with it. I have no problem with listening to the same stuff for ages.


Test

I usually don’t like to take personality tests, because they return far too general or incorrect results, but PersonalDNA‘s test, that Balázs mentioned, is different, what it says about me is mostly correct. Interesting.


Na most mi

Én vagyok a hülye, vagy az már tényleg jelent valamit, ha két ember a “jó sz*rást!” kifejezéssel búcsúzik?


Avantasia

Tegnap délután, miközben Husserl gondolatairól olvastam, az Avantasia The Metal Opera című albumát hallgattam. Igazság szerint nem tudtam teljes figyelmemmel összpontosítani a történetre (pedig ez nyilván kellett volna hozzá), viszont nem is szeretem, ha egy zenének ennyire le kell kötnie ahhoz, hogy élvezhető legyen. Ennyi volt a feketeleves, jöhet a java. Nem egy nagyon eltalált, dallamos, fülbemászó szám, olyan nevek, hogy amikor utánaolvastam a zenekarnak, azt hittem, rosszul látok. Ugyan csak a felsoroltaknak ha a felét ismertem, ez segített belőni a többiek színvonalát is.


Husserl filozófiája

Ezt még tegnap írtam, csak nem tudtam publikálni, mert rohannom kellett (a németekkel buliztunk). Azért írtam meg ilyen szokatlan időpontban, mert ma volt a filozófia OKTV (igen, ilyen is van, és persze ott voltam), és még előtte le akartam adni. Egyébként az OKTV — ahogy elvárható — nem volt könnyű, sőt. A legnehezebb része az idézet-felismerés volt, de így is remélem, hogy meglesz a 40 pont az 50-ből. Majd kiderül.

Ahogy most nézegetem az írásaim mappáját (virtuális természetesen), feltűnt, hogy ez az esszé byte-ra pontosan ugyanakkora (Word dokumentumban), mint amit az én megjelenéséről írtam. Muris.


Hülyül

Most délután valami gáz volt a tárhellyel, legalábbis a PHP alapú oldalak lassúak voltak, az adatbázisosak pedig be sem töltődtek. Remélem nem kezdődik újra az, ami tavaly nyáron volt. Egy kicsit morc lennék.

Egyébként ma fociztunk és összetérdeltem egy barátommal, úgyhogy most már mindkét térdem sajog, mint a hétszentség – azaz nagyon. Pénteken pedig filozófia OKTV, addig még van egy esszém, amit meg kell írni.