Nem szeretem a hétvégéket. Nem úgy vagyok ilyenkor fáradt, mint hét közben, amikor (relatíve) korán kelek, későn fekszek, és még suliba is járok, és többségében lehet az az érzésem, hogy hasznosan töltöm az időt. Bezzeg ilyenkor. Felkelek tíz körül – értsd itt a felkelés alatt az ágyból való kikászálódást, mivel nyolc körül felébredek, csak nincs kedvem talpra állni. És aztán egész nap nagyjából semmit nem csinálok, csak tengek-lengek, vagy megpróbálok valamit összehozni (ma például a WPA titkosítással meg az Ubuntu alóli netezéssel kísérleteztem), vagy összeütök valami szánalmas grafikát (írni nincs ilyenkor lelkierő, de normális látványt teremteni sincs), vagy olvasok. Általában ez utóbbit próbálom forszírozni, mert tudom, hogy a többinek úgysincs semmi értelme… Most is ez következik. Joyce, Esterházy, Kierkegaard.