Miért nem szeretem a nyarat (mert nem szeretem)? Egyrészt és legfőképpen azért, mert elviselhetetlen a hőség. Most mondjuk sikerült beújítanom a szobámba egy ventilátort, ami naphosszat keveri a huzatot, de már tudom, hogy jövő héten meg azután meg fogok pusztulni a Balatonon a negyven fokban – kivéve, ha sikerül nem-tetőtéri helyet kiharcolnom (valószínűtlen). Másodszor, és ez se mellékes, iszonyat sok a bogár – ugye télen egyáltalán nincs, és máskor sincs ennyi… Egy kicsit gyilkos. Ami viszont kétségtelen előny a nyárban: vannak fesztiválok, van strand és van szünet. Ezek tényleg megdobják a hangulatot, de annyira azért nem.

Mindazonáltal nyáron is tudok buldog boldog lenni, mint mondjuk most – egész nap vagy StarCraftoztam öcsémmel, vagy Queen Loana-t olvastam – mindkettő nagyon szórakoztató, bár az előbbi néha igen cifra káromkodásokat csal elő belőlem, főleg amikor a semmiből előbukkan egy tucat zealot, amikor nekem csak két hydraliskem van… Na de azért nagyon jó volt, délután még fölszereltünk a bringájára (öcsémére, nem a hydraliskéra) egy kilométerórát (sikerrel), aztán gyorsan föl is avattuk… Bár nem mentünk fél óra alatt a szokásos tizennégy kilométeren, de jó volt nagyon. Előbb még kikocsikáztunk a Tescoba tonikot venni, mert már nagyon hiányzott, hogy nincs itthon semmi iható, nem (n)agyon-édes üdítőital (nem jutott eszembe limonádét keverni), aztán hazafelé még egy dupla rövidet is lenyeltem (persze kávéból, nem szeszből). Azóta… Punnyadok. Szerelmes vagyok…