Ma mozgalmas volt… és nagyon jó. Bár egy dolog hiányzott, de ne legyünk telhetetlenek. Reggel megint hajnalban keltem – pontosabban csak ébredtem, mert mire kikászálódtam az ágyból, volt fél kilenc is. Bekapcsoltam a gépet, hogy legalább a zene szóljon és nekiálltam olvasni (közben rövid kockulásokkal és blogolvasásokkal). Be is fejeztem a Queen Loana második részét, a harmadiknak is nekiugrottam, de azt már legjobb esetben is csak holnap fogom tudni befejezni (és ezzel a könyvet). Most jut erről eszembe, hogy elfelejtettem visszavinni vagy meghosszabbítani azokat a könyveket, amik most nálam vannak könyvtárból – kénytelen leszek ezt a feladatot holnap szülémre sózni. Dél körül elrohantam az osztályfőnökünkhöz (bocsánat, volt osztályfőnökünkhöz) a drágaságom bizonyítványáért, de persze a drága ofő nem volt otthon – és mint hamarost kiderült, a bizonyítvány se volt nála. Éljen! Aztán egész délután Queen Loana-t olvastam és aludtam – most hagytam, hogy elnyomjon a buzgóság fél három körül, majd ötkor elfurikáztam anyukámért és beugrottunk a helyi soppingszenterbe strandkalapot venni nekem – persze sikertelenül, mert nagy fejem van, és egyik se ment rá a készletből; de legalább kifelé menet meghívattam magam a vacsorára elfogyasztott csípős kínai levesre (régebben mindig ezt ettünk ott a barátaimmal amikor szabadultunk a kocsmából péntek délután). Este még bringáztam egy nagyot, aztán tíz perc rollerball, zuhany, a leves és most itt vagyok. Akkor mi is hiányzik? A drágaságom, per se.