Tegnap délután befejeztem végre a Kimet, Kipling nagy művét (a Dzsungel Könyve mellett persze). Az utószóban Sári László olyanokat írt Kiplingről, hogy csak néztem, de ő sem igazán érti, hogy mégis miként lehet, hogy a többi műve mellett olyan nagyszerű dolgokat is írt, mint a Kim vagy Maugli története. Magával ragadó ez a könyv, beszippant a még angol gyarmat India sokszínű világa, a kémek és az átlagemberek élete, meg úgy egyáltalán az egész… olyan, mintha valóban ott lennék a Himalája előhegységeiben, orosz térképészeket keresve, vagy valahol útban Kabul felé egy lókereskedővel. Nem szabad ezt a könyvet kihagyni, én mondom. Nagyon jó olvasmány.

Tegnap este hosszú idő után újra láthattam Mr John McClane kalandjait a Nakatomi toronyházat elfoglaló csapatnyi terroristával. A Drágán add az életed volt nekem az a film (a Reszkessetek betörők! 3-al és a Macskafogóval egyetemben) amire azt mondhatom, hogy igen, én ezen nőttem föl. Rongyosra néztem még anno videón, és most nagyon jó volt nosztalgiázva előre lepörgött a fejemben az összes jelenet.

Most pedig nosleep van, és feltett szándékom megnyerni. Van jópár tervem, hogy mivel fogom elverni ezt a rengetegsok ébrenlét-órát, most éppen az következik, hogy öcsivel StarCraftozunk. Sokat fogok ebben az időszakban blogolni, úgy érzem.