Így fél tizenkettő körül már sikerült is megreggeliznem – nem mondom, hogy nem tudok lazítani ezeken a szabadnapokon… Igaz, cserébe hét közepén meg kiköpöm az agyam (kedden reggel nyolctól este hatig, majd nyolctól fél tízig, szerdán reggel nyolctól este fél tízig, négy óra szünettel reggel tíztől és egy féllel este, csütörtökön meg hat óra diszkrét matek egy húzásra (nyolctól kettőig), aztán négytől hatig német, plusz este még szakszeminárium (igaz, ez legalább házon belül); ja meg hétfő este is van egy szeminárium, de az is itt van a koliban). A reggelim most éppen két pohár narancsléből, egy bögre kakaó-kávéból (kivételesen vettem tejet, úgyhogy nem vízből kellett csinálnom) és négy pirítósból állt (sonkás, sajtos, uborkás, kecsöpös (csakazértse ketchup), jól átsütött kenyerekből), nameg közben az Exit olvasgatásából (jó kiállításokat keresek).

A koli egyébként jó. Működik már a csatpontom a szobában, úgyhogy tudok végre leveleket olvasni, feedeket követni és a többi (mindjárt meg is változtatom a Google jelszavam, mert frusztrál, ha nem tudom beírni fejből). A szobatársam egy ötödéves fizikus (ha minden igaz); egy kicsit eltérő az életritmusunk (és gondolom az órarendünk), úgyhogy ébren nem sokszor látjuk egymást. Jó lesz itt az élet. És az igazi poén, hogy nekem ez a koli az, ami eszembe jut, ha kollégiumról van szó. Valahányszor valaki olyat blogol, hogy hazaért a koliba, nekem az ugrik be, ahogy egy ilyen szobába benyit; az ablakban cigizéseket (valahogy erről Aurus jut eszembe) is mindig ide vizionálom.

(Azt hiszem, ebben a bejegyzésben használtam eddig programkódon kívül a legtöbb pontosvesszőt.)