Reggel szerencsére nem lettem annyira kimosott, mint amilyen lehettem volna. Este valami félelmetesen álmos voltam, ezért felkészültem, hogy reggel is visszahőkölnek majd a szembejövők – aztán ebből annyi lett, hogy villamossal mentem, mert egy cseppet késésben voltam, és reménykedtem, hogy talán így gyorsabb, mint gyalog. Hát nem az. Legalábbis nem annyival, hogy megérje.

Azért odaértem időben – cserébe viszont korábban jöttem el, a három órából az utolsót egy Collegium Budapest előadás kedvéért otthagytam (és mellesleg az utána jövő gyakorlaton is csak elméletben voltam jelen). Úgy érzem, megérte. Mondjuk nem lesz játék bepótolni a gyakorlatot, mert persze hogy most csapott bele a vén mosolygós halál a számelméletbe, az előadás viszont nem érdekel, mert egyrészt szóról szóra mondja el a tanár a saját könyvét, másrészt meg a komplex számokat gyakorlaton nagyjából egy hónapja kivégeztük már. Az előadásról (a Kampis-féléről) még fogok írni, ha nem is konkrétan arról, hogy milyen volt és milyen nem, hanem inkább magáról a témáról, mert voltak ott érdekes dolgok. Ugyan alig szólt arról, ami miatt odamentem, de így is nagyon megérte.

Az utóbbi napokban meg folyton három számot dúdolgatok, az Amorf Ördögök-féle Asztalos ufókat, vagy a Vad Fruttik sláger Sárga Zsiguliját vagy a Blink-182-től a Rollercoastert. Most meg, hogy elindítottam az UVERworld D-tecnoLife-ját, rájöttem, miért is figyel ez a zene a gépen.