Amíg hat körül elindulok a mostanság felkapott társasági találkozóhelyünk felé, The Gatheringet hallgatok és a Dűne Gyermekeit olvasom. Ez nem könyvtárból van — szülinapomra kaptam. Jó érzékkel rátapintottak szüleim, melyiket nem fogom tudni kikölcsönözni.

Változások szelét érzem. (Hú de költői.) Ma már nekilódult és elkezdett komolyan dolgozni — innentől kezdve pedig nincs megállás. Eddig csak tervezgettem azt az új életet, de most már semmi nem köt a régihez, úgyhogy nem leszek szívbajos belevágni. Előreláthatólag szó szerint is. Most olvastam Mefinél valamit, ami szintén azt mutatja, hogy nem lesz megállás, és végre belefogok azokba a régóta tervezett dolgokba. Sorban érkeznek, alig várom már!