A hétvégém furcsa volt. Szombat reggel, a koncert után kilenc előtt nyitottam, kieresztettem a barátaimat a koliból aztán elkezdtem szedelődzködni. Bátyámékhoz mentünk Budaörsre, unokaöcsém ötödik szülinapját ünnepelni, és ott voltunk vasárnapig. Vasárnap még egy látogatás a sógornőm szüleinél (nem tudom, erre a rokonsági fokra van-e valamilyen szép magyar név) egy kiadós ebéd erejéig, aztán kellemes hóesésben, sötétben és szembeforgalomban vezethettem haza. Sikerrel, bár Gödöllő környékén volt késztetésem elaludni.

Szombaton még lefordítottam a Hidden Leaf Team-nek a Bleach 131. részét, elvileg mihelyt egy másik fordító elér idáig, ez is publikálásra fog kerülni. Most a héten még van vagy négy-öt rész, amit meg kell csinálnom – ebből egyet-kettőt még ma este tervezek.

Egy kicsit viszont ez a hétvége meg is zavarta a dolgokat: most iszom az utolsó filter teámat, úgyhogy nem tudom, mi fog hét közben esténként ébren tartani, ráadásul a kakaóm is fogytán, így ha még az is kifogy, csak instantkávém lesz. De legalább van (még) két kocka sütim tegnapról, kettőt most pusztítottam el – ja hogy ma derelyét ebédeltem? Sebaj. Majd szerdán akkor, a halhoz (tudnivaló, hogy évek óta lehetőség szerint naponta csak egyszer falok édeset).

Az pedig aranyos, hogy ahogy a polcom aljára rögzített lámpába nézek, látom körülötte a szivárvány-gyűrűt (halo-t). Ha nem káprázna utána a szemem, azt csodálnám most is. De így inkább spanyolozok vagy németezek, persze csak miután kicsomagoltam és rendet raktam.