Jó koncert volt tegnap az A38-on. Izgalmas volt előtte az este, közben pedig furcsa. Előtte forralt boroztunk a koliban, és nagyjából az utolsó pillanatban jutott eszünkbe, hogy talán majd koncert után is élnünk kell valahogy, úgyhogy elszaladtam a Teszkóba (sajnos szó szerint, mert pont nem jött busz) – viszont a koncert után már senkinek nem volt kedve “élni”, úgyhogy itt maradt nekem a bevásárolmány (sebaj, eláll).

Miért volt furcsa? A Kaukázus már elvesztette a varázsát a szememben. Amiket kiraktak új videókat a holnapra az album előzeteséül ültették el bennem a gyanút, mert szeptemberben a Zöld Pardon záróbuliján nagyon jól éreztem magam – viszont a nyolc új dalrészletből egyedül a Láma mutatott annyi egyediséget, mint korábban egész albumok. A többi annyira hasonlít egymásra, hogy ha szöveg nélkül játszanák, meg nem tudnám őket különböztetni.

A koncert nem volt rossz. A hangzás jó volt, volt részeg srác is, aki ötpercenként ugrált föl félmeztelenül a színpadra, volt nagy tömeg, volt nagy buli – bár egyre inkább rájövök, hogy a Kaukázus-közönség elég impotens a pogó szempontjából (a ZP-ben nagyon jó volt, az tény). Játszották a slágereiket, játszottak kevésbé sláger dalokat is, úgyhogy minden megvolt.

Viszont folytatnám a koncert-független sírást. Az egy, hogy szerintem fogynak a zenei ötletek. Az meg kettő, hogy a koncerten a jelenlévők valahogy azt az érzést keltették bennem, hogy az életben el nem gondolkoztak rajta, hogy tulajdonképpen mit is hallanak – pedig a Kaukázus zenéjén lehet gondolkodni. A szövegek, főleg amióta híresek lettek, szinte mindig valami komoly témával foglalkoznak (hol van már a Lángos-tejföl könnyedsége…), és szerintem valahogy a globalizáció, a vak és ostoba fogyasztói világ elleni felszólalás nem fér meg az ilyen népszerűséggel. Pont ez ellen szólnának. Jóbarátom, aki szintén ott volt a koncerten, emlegeti a Kardos egy koncert-végi megszólalását: kérdezte egy koncert végén, hogy mit játsszanak még, mire a közönség csak visította, hogy “Teszkó”, “Szalai Éva” meg “Celeb” – erre a frontember: “na ne már, hogy ennyi nektek a Kaukázus…”. Viszont sajnos ez és ennyi.

Kíváncsi leszek majd az új albumra, ha egyben fölkerül az oldalukra. Kíváncsi leszek a saját ítéletemre – persze, ki vagyok én, hogy ítélkezzek? egy blogger.