Ma esett. Egyrészt az eső – mondjuk ez Salgótarjánban annyira még nem zavart, de most hogy visszatértem kis hazánk székesfővárosába, már igen, mert így este nem fogunk tudni a grundon focizni – másrészt megejtettünk egy szemészeti vizsgálatot. A doktorbácsinak elég érdekes stílusa volt, az a fajta (számomra) végtelenül irritáló, amibe mégse lehet sehogy belekötni – rémisztő volt, mintha csak a húsz évvel későbbi önmagamat láttam volna. Na persze szemész nem leszek, legfeljebb vak. A bal szememmel – mint mindenki őelőtte – jó ideig eljátszadozott, aztán végül csak sikerült hosszas kérdezgetések és beszélgetés árán megszülnie egy receptet: szemüveg (a balra csak hármas, mert hogy annál több eltérést (a jobbra nem kell semmi) “nem bír el az agy”). Nosztalgikus, és nem mondom, hogy nem örülök neki. Egy kis változás, még ha visszalépés is.

Holnap pedig belecsapok a lecsóba, reggel nyolckor a számítógépes alapismeretek zárthelyi dolgozattal kezdetét veszi a félévhez kötődő zúzás. Szerdán és csütörtökön a két gyilkos matektárgyból (lineáris algebra, diszkrét matek) lesz számonkérés, majd jövő kedden egy vizsga, szerda-péntek újabb zéhák… Aztán a rákövetkező kedden még egy programozós, de legalább az után már csak januárra marad két vizsga (a két matek). Na persze már ha túlélem a karácsonyt és (főleg) az újévet – bár még ez utóbbi megünneplésére nincs konkrét tervem.