És most nem Kaukázus. Hanem a kedvenc áruházláncunk, ami ráadásul Angliában például kis ábécékkel indította el a sikerszériáját. Mivel itt a koli közelében a Tesco az, ami leginkább kézre esik és még tudom is, hogy nagyjából mire számíthatok, ott szoktam vásárolni magamnak, ha elfogyott a kenyerem vagy az összes 2,8%-os tej a hűtőben kakaóvá és/vagy kávévá változott már. Ma kivételesen elmarad egy órám, úgyhogy csak nyolcra kell majd az Eötvösbe mennem spanyolórára – gondoltam hát, beugrok a Tescoba kenyérét meg tejért, ha már úgyis azt emlegettem. Természetesen piszok sokan voltak, és természetesen pont ilyenkor közlik a kosaras pénztáraknál (ne tessék semmi sportosra gondolni), hogy “a fiatalember szíveskedjék másik pénztárhoz menni, mert ez zár” – és persze a fiatalember átfárad egy másik pénztárhoz. Ahol is szembesültem azzal a táblával, ami nagyjából annyit mond, hogy ne sértődjek meg, ha kérik a személyimet, inkább örüljek, hogy fiatalosan nézek ki, és azonosítsam az életkorom. Gyanús volt ez, hát még miután elgondolkodtam rajta. Arra jutottam, hogy ez így bizony nem jó, mert az életkoromat én bizony igazolom, nem azonosítom. Amit merészeltem a vevőszolgálatossal is megosztani – minden rossz szándék nélkül (irónia sincs).

Na de hogy még olyan bunkó parasztnak engem nem nézett senki, mint az a srác ott, az egészen biztos (na jó, annyira nem). Először vérig sértettem azzal, hogy merészeltem megjegyezni, hogy talán a pénztáraknál nem akkorra kéne a műszakváltást időzíteni, amikor amúgy is irgalmatlan sokan vannak. Erre a válasz, hogy mindig sokan vannak. Na persze. Mert délután háromkor olyan sokan vannak. Az eddigi tapasztalataim nem ezek voltak. Sebaj. Ő ezt jobban tudja, ahogy arról engem tájékoztat is a nonverbális kommunikáció eszközeivel (ez a kifejezés talán az egyetlen dolog, ami igazán megragadt – a stílusrétegek mellett – a középiskolai nyelvtanoktatásból).

Ez után már igazából meg se kellett volna lepődnöm, hogy amikor megjegyeztem, hogy talán azon a táblán nem a megfelelő szó szerepel – surprise-surprise, ezt is jobban tudta. Igen is, ő az arcom alapján azonosítja az életkoromat. Na igen, az valóban stimmel is (ebbe nem kötöttem volna bele), de én a saját életkoromat igazolom, és nem azonosítom! “De igen, azt azonosítod.” Itt feladtam, és gyors köszönés után hazaindultam. Út közben még átrágtam magam a dolgon, és arra jutottam, (most) nem én voltam a hülye. Megkérdeztem Plurkön is és az én véleményemet támasztották alá – pedig ott aztán nagy nyelvészkedés folyik, ha van rá alkalom. “Kedves Tesco…”