Nem tudom, mi van velem mostanában. Tegnap a fővárosban volt intéznivalóm (mindig Pestet akarok írni, de ez meg annyira megtévesztő, mert ugye az egyetem és a koli is Budán van), az indexemet adtam le a TO-n (meglepetésemre nem is kellett sorbaállni), csak előbb még az Eötvös koliban is bemutattam, mert úgy tűnik nekik nem sikerült még rájönni, hogy bizony a jegyeim és az átlagom is ott van az ETR-ben nyilvántartva. Túléltem, csak estére nagyon fáradt és még annál is nyűgösebb voltam (a kettő között sejthető volt némi kapcsolat). Minden szabad pillanatomban Agatha Christie Hétvégi gyilkosság könyvét olvastam, este ki is végeztem – azért csak este, mert a hazaúton teljesen véletlenül összefutottam néhány volt osztálytárssal, úgyhogy nem volt képem olvasni, inkább szocializálódtam. Este még nekiültem a Kiberiádának is, nagyon fog tetszeni. Ma reggel azzal nyitottam, hogy (édesanyám unszolására) elmentem fogorvoshoz, és azt hiszem, jól tettem, mert a nyanya közölte, hogy beza három lyukas fogam van (mellesleg a maradék három hetesem – az egyik már meghalt, először megpattant, majd egy nyáron fölrobbant, azzal a lendülettel ki is húzták), és azokat nem árt (gondolom) még Japán előtt rendbehozatni. Meg fog történni. Csak ne utálnám a fogorvosokat…

Fullextrás jóhír ma reggelre, hogy a rangsorolásos jelentkezés után három tárgyról ledobtak, és a háromból kettő kötelező. Ebben az a vicces csak, hogy másra vagy nem férek be, mert egyszerűen nincs hely (160 hely van, és szerintem nagyjából kétszer annyian vagyunk még), vagy olyan órákkal ütközik, amiket nem tudok átrakni, mert egy van belőlük. Kedves.