Már a harmadik hete minden nap éjfél után kerülök ágyba… De sebaj. Ma este is ez lesz a helyzet, mert egy volt osztálytárs házibuliba hívott, úgyhogy az is csoda lesz, ha egyáltalán fogok aludni. Visszamentem a laptop szervízbe utánakérdezni, hogy mi lett akkor a sérültemmel, és jó hírt nem kaptam: totálkár. Az alaplap teljesen meghalt, és amennyiből meg lehetne (talán) csináltatni, annyiból már lehetne venni egy másik gépet – és én pont ezt fontolgatom. Beszámítással ott a szervízben tudnának adni ötvenezer magyar forintért egy másik ASUS gépet, ami ugyan használt, de ők egyrészt vállalnak rá negyed év garanciát, másrészt meg esküdöznek égre-földre, hogy nagyon jó gép és nem lesz vele semmi gond (amit készségesen el is hiszek, mert az enyémmel se lett volna semmi gond, ha nem gurul le táskástul egy lépcsőn). A videokártya biztos, hogy erősebb, bár nem szélesképernyős, a proci nagyjából ugyanolyan, a többi is szintén. Úgy tervezem, hogy holnap délelőtt hazamegyek, de ez még változhat. Most délutánra a program még néhány telefon, meg elrohanni a Krisztina körúti Szabó Ervin könyvtárba meghosszabbíttatni a japánkönyvet – ugyan ezt elvileg lehetne online is tenni, de sajnos csak elvileg: valamit elgépelhetett a kisasszony, mert az olvasójegyem vonalkódjához nem jó születési dátum van a rendszerükben (vagy valami hasonló), mert nem enged belépni.