Még egy-két tétel erejéig, legalábbis. Ma volt reggel az “évnyitó”, ami lényegében annyiból állt, hogy ültünk és unatkoztunk, aztán volt egy képesség-teszt, hogy mennyire vagyunk jók nyelvtanulásban (mint egy nyelv-központú iq-teszt), majd japán nyelvből is egy szintfelmérő… Nem volt könnyű ez utóbbi, a feléig jutottam nagyjából háromnegyed óra alatt (száz kérdésre volt egy óra), és csak az első harmincra válaszoltam úgy-ahogy normálisan (tehát nem tippelve) – de úgy tűnik, ez se volt elég, mert a beszélgetéshez nem bizonyultam elég jónak… Előtte megebédeltem a menzán, ismét csak nem tudom, mit ettem, de nem volt rossz. Viszont most már megint megéheztem, úgyhogy mihelyt elkészül a mosás és átpakolom a cuccot a szárítóba (vagy kiterigetek, attól függően, mennyire látom jó ötletnek a szárító használatát), jöhet a vacsora (szendvicsek lesznek, ismét). Délután elhatároztam, hogy nekem az öltönyzakó mellé kell még olyan is, amit csak úgy is lehet viselni, úgyhogy nekiindultam, és végül Chofuban egy Aoyama nevű (és állítólag jó nevű) öltönyboltban találtam zakókat, jókat, kettőt elhoztam 6000 pénzért, ami azért pofátlanul olcsó, lássuk be. Meg vettem a falamon lévő táblára szögeket, hogy tudjak dolgokat kitűzni az orrom elé (és ha már ott voltam, jegyzetfüzetet és szigszalagot is). A mai program ennyi volt — eddig. (Most fogok fotókat csinálni a cuccokról: pálcika, bögre, zakók…)