A kedd meglepően rövidre sikerült (az órák szempontjából): csak a két japánóra volt, mert a társadalomismerethez “még nem tudunk eléggé japánul”, tesi pedig még nem volt (ha jól értettem). Ez azt jelenti, hogy nagyjából egykor már teljesen szabad és unalomteljes voltam. A megoldást végül a pingpongasztal és a mosás szolgáltatta, előbbi mellett jópár órát eltöltöttem – a mosás szerencsére csak bepakolás majd terigetés volt. Amikor aztán hulla fáradtan bezuhantam a zuhany alá, és még a hajmosást is lezavartam, Plamena tíz percen belül érkezett, hogy nem megyek-e beszélgetni, mert Rado unatkozik és be akar rúgni (nem sikerült neki). Ennek az lett a vége, hogy ötösben leültünk a kettes épület társalgójába, majd amikor a lányok elvonultak aludni, Radohoz, hogy végül három magasságában ágyba kerüljek (már véltem látni a világosságot a függöny túloldalán). Fura, de nem volt szokatlanul nehéz felkelni aztán fél nyolckor…