A mai napom az iskolában elég rövid lett. Szeretem a keddet: csak két órám volt. Szereztem magamnak házi feladatokat, és ennek örülök. Lehet bolondnak tartani, de egyszerűen az, amit amúgy kiadnak (írd be a megfelelő partikulát, rajzold be a kanjit típusú feladatok) egyszerűen nem tud lekötni, nem kihívás. És ha már holnap úgyis szünet van, hasznosan akarnám tölteni, úgyhogy kérdtem a tanártól néhány témát, hogy mégis mit írhatnék. Mondott kettőt is, egy-egy oldal. (Az egyik, hogy mit szeretnék csinálni a szünet(ek)ben, a másik pedig az egyházi élettel kapcsolatos – úgy tűnik, érdekli ez a téma, órán is időnként megemlíti.) Holnap ezzel fog telni, nameg a kanjik átismétlésével. Ma csak az elkövetkező fél órát szánom erre, utána jön valami más, valami izgalmas, amiről majd utólag. A telefon jól szuperál, pakoltam/pakolok rá némi zenét csak úgy. Nem lehet sokat, mert “csak” száz mega hely van rajta, plusz macerás m4a-ba konvertálgatni mindent, ráadásul iszonyat lassú az infra.

Meg aztán.