Tegnap délután nagyon nem volt hangulatom. Semmihez. Piszokmód besokalltam, és nagyon hiányzott valahova elmenni haverokkal, csak egy kicsit szocializálódni. Aztán kilenc magasságában jött egy mail Barbitól, hogy megyek-e akkor a partira. “Milyen partira?!” Teljesen elfelejtettem, hogy Matt említett tegnap estére valami összeröffenést. Jó volt… Ismét nagyon hosszú. Amikor három körül vége lett még megnéztük, milyen a koli teteje, aztán bedőltem az ágyba. Ma nagyon furán rosszul voltam, gondolom a lehetetlenül minimális alvás miatt. Valamiért iszonyatmód izzadtam, megijedtem, hogy lázas vagyok úgyhogy vettem egy elvileg lázlenyomós fürdőt, ahogy azt még otthon egy gyerekbetegséges könyvben láttam. Ez az izzadáson segített, de jobban nem lettem tőle, úgyhogy vissza az ágyba és aludtam tovább. Négyig-ötig nagyjából. Akkor ránéztem az órára, és eszembe jutott, hogy ma már vonulnak a parádén (祭り) Fuchuban, úgyhogy összeszedtem magam, megreggeliztem és odamentem. Találkoztam csoporttársakkal meg Balázzsal is, aki megkínált takoyakival (csupa kanjival 蛸焼). Abban pedig polip van. És jó (bár nem fogok rendszert csinálni belőle). A majális-bazárban vettem magamnak a rámtörő éhség ellen egy óriási dangot (団子). Meg töltöttem most képeket Flickrre – csak kettőt, pedig nagyon sokat csináltam. Viszont még mindig nincs elemem a fényképezőbe, úgyhogy a telefonnal készültek, és harmincból nagyjából öt nem mozdult be, abból három érdektelen. A videók meg élvezhetetlenül kicsik. De ma legalább korán lefekszek, hogy holnap föl bírjak kelni reggel a pingpongedzésre.