Month: May 2009

Lunch

One more Gastrovale post, here is today’s lunch. It’s rice with some instant topping (couldn’t yet figure out its exact name), shrimp cooked in oil and wine, corn and tomatoes with nori on top. Drank orange juice with ice. It was good…


Tegnap

A péntek esti buli nem volt rossz, de nem hagyott mély nyomot… Elvoltunk hajnalig aztán elvonultam aludni és valahogy egy óra magasságában már életképesnek éreztem magam annyira, hogy eltekerjek Chofuba kaját venni – amit meg is tettem, csak épp otthagytam vagy négyezer jent. Cserébe jókat vettem, mindenféléket, de a hűtőbe már alig fértek be…


Presentation: Hungarian communication

I just wrote this presentation for next week’s multicultural communication class. Please read it, give suggestions and correct me if i wrote anything inappropriate. Note that it has to fit in three minutes.


Vejnemöjnen ebédje, gasztrovale

Ma voltam templomban (következő bejegyzés), de sajnos előtte elfelejtettem kivenni a fagyasztóból a halat meg a polipot. Írom sajnos, de valójában nem nagy gond, mert csak így négy óra magasságában éheztem meg a reggeli egy szendvics után. A végeredmény ő lett:

Ami benne van: rizs, összefőzve fokhagymával, azzal a hosszú fajta hagymával aminek nem tudom a nevét, kukoricával, répával és polippal, plusz még polip külön megsütve olívaolajban és borban, hal hasonlóan elkészítve és paradicsomcikkek. Ez utóbbiak utólag kerültek rá, és miközben felvágtam azt az egy szál paradicsomot sikeresen elvágtam a kisujjamat – ugyanazzal a “gonosz pengével”, amit a múltkor említettem (innen a cím). Még adtam neki egy kanálnyi szójaszószt és mellé jeges narancslé. Nem kicsit jó volt ám…

Miközben főtt a rizs, elkezdtem dolgozni a pénteki előadásomon, és úgy érzem hogy ez bizony nagyon jó lesz.


Try…

…catch.

Solamente el viento :: Dmitry Chapala_f0089299_161224.jpg

via Yimmys Yayo


When

When i wake up twenty minutes before the alarm clock goes off, put the coffee on the stove and go back to bed “just for a little more”. When i somehow learn thirty-stroke kanjis just like that (憂鬱 (yūutsu, melancholy) and 薔薇 (bara, rose); with these i could even start and manage a hardcore teenage emo girl band, called 薔薇の憂鬱, Melancholy of Roses). When i tag along the tabletennis club and end up as a guest for a great dinner chatting for hours. When i manage to make a lunch without cutting or burning myself, and it turns out to be one of the best smelling food i’ve ever seen… or smelled. When i can once again start writing stuff for class as well as this blog (actually very happy about that, because if i don’t have to, it’s very hard to get myself to write something quality, since usually when i’d be free to sit or lay down to do something like that i’m usually so tired i’d fall asleep immediately). When i get a korean cookie, then talk about georgian names and sounds, how romanian folkswear is related to others, how the cambodian scarfs are worn, how chinese people celebrate the new year in Malaysia—and all this from people of those countries, live. When there’s always someone to hang out with, no chance to be alone if unwanted. When parties are always great. When i act totally western with friends in the crowded train, and think it’s very funny. When the author of the post this one is sent as a trackback to reassures me i’ll surely find a cosplay and tentacle hentai (though because of similarities in the hungarian version without accents, i thought this was “draught hentai”) festival in Tokyo (joke). When i’m just happy, and it will only get better.

That’s when i feel i’ve become something new.


Szó-vale

Ma jó volt a suliban. És ennek kapcsán (és mivel a tegnap is hasonló volt) este zuhanyozás közben rájöttem, hogy miért is szeretek annyira nyelveket tanulni: az új dolgok megértése a lényeg. Mint anno gimiben, amikor matekfakton már az első órán annak örültem, hogy hurrá majd jönnek az integrálok, aztán mire odaértünk már teljesen alap közönséges dolognak tűntek, így annyira már nem is izgalmas. Viszont a nyelvekben mindig van valami új. Ha megtanultam a múlt időt, finomíthatom. Ha megtanultam egy kifejezést, használhatom. Ha megtanultam egy formát, teljesen új mondatszerkezetek nyílnak meg előttem. És ha már nagyjából minden megy, akkor is életem végéig tanulhatom az új szavakat, vagy ami még jobb: használhatom a nyelvet, írhatok novellákat, blogot, verseket, akármit, beszélhetek azokkal az emberekkel és ez jó. A német ezért is nehéz: amíg készségszintre nem fejlődik a der-die-das, addig esély sincs élvezetesen használni a nyelvet, és még utána is onnan indulunk, mint egy angolos az első hónap után – mindezt négy év tanulással. És monoton. A japán izgalmas, mert az írásjelek is változatosak (bár meg kell hagyni, tudnak elég frusztrálóak is lenni néha), ráadásul most itt vagyok, úgyhogy még inkább! Valamint nem mellékes (bár nem kapcsolódó), hogy ha olivaolajban sütöm ki a minirákokat és még ég a szobában egy elvileg mentás füstölő, akkor pár óra múltán (mert ugye ebéd után spuri vissza órákra) nagyon kellemes illat keveredik ki. (Csak kár hogy az allergia miatt egész nap ég a szemem és örülök ha nincs bedugulva az orrom, így ezt az illatot is csak pár pillanatig tudtam élvezni…)


The evil blade

For some reason it seems i couldn’t get to bed before midnight anyway. At least i could wake up this morning (i almost wrote 今朝), get to class in time and even enjoy the classes more than usual. The lunchtime was funny. Decided to eat 牛丼 (japanese-style beef), but to make it richer, i chopped up tomatoes and half a lemon—and my left thumb. Twice. (The food was good, by the way.) Lucky it stopped bleeding quite fast, unlike the leg of Väinämöinen, when the evil steel of the axe decided to bite him (around the seventh canto). This blade won’t cut me any more i hope. In five minutes i’m leaving for the party that even the ambassador of Hungary will attend. It’s not that oft that i could hear hungarian voice around here…


Annyira nem

Ma nem volt rossz. Annyira. Tegnap azért jobb volt… A suli kezd keményedni, lassan utolérem magamat, így már kell a szavakat és a kanjikat tanulni. Most épp arra várok, hogy frissüljön az Anki, aztán kezdem is belepakolni a szavaimat. Elég sok van már a füzetemben, és szinte mindhez kikerestem a kanjit is, hogy könnyebb legyen később. (Ha most már ígyis-úgyis nehéz.) Az igazi az lenne, ha valaki kikérdezné, de mindenki el van foglalva a sajátjával, nem érnek rá. (Ami mondjuk furcsa, mert ha engem kérne meg valaki, hogy ugyan segítsek már neki, tenném le a tollat azonnal…) Így kénytelen vagyok a gépnél tanulni, ami pedig kínszenvedés, mert egyrészt nagyon könnyen elvonja a figyelmemet, másrészt belefáradok gyorsan (a kettő együtt meg különösen veszélyes). Tegnap suli után elmentünk Fuchuba a külföldi-igazolványunkért, visszafelé egy százjenesben szereztem egy köteg konyhai cuccot, így már nem zsúfolt, utána hattól nyolcig pinyongedzés. Ma meg elfelejtettem fölkelni, de még így is sikerült hibahatáron belül beérni órára, ami a fentebb említettek miatt még izgalmas is volt. Ma sajnos ki kellett hagynom az edzést, mert órám volt, egy japán filmet néztünk (japánul), egy csellistából temetkezési vállalkozóvá vedlett manusz drámája (és most a “manusz” szó hogy degradálta az egészet, pedig nem egy lány sminkjét tönkrevágta a film). Megszabadultam annyi szeméttől, mint egy kisebb család havi termése, aztán nekiálltam tanulni, ami most fulladt végleg kudarcba, mert az agyam kékhalá—


In my fridge

In my fridge are the following things:

  • 6 eggs
  • one and a half cucumber
  • 6 tomatoes
  • 2 lemons
  • one can of corn
  • 6 garlic
  • an open half litre bottle of soy sauce
  • an open about half a litre bottle of olive oil
  • a bottle of white wine
  • 2.5 box (1 litre) of orange juice
  • 3.5 box (1 litre) of milk
  • one opened butter
  • 1.5 pack of ham
  • a small piece of Gouda cheese and another 1.5 kilo pack unopened
  • a bag of まろやか (that strange fish thing in the last post)
  • a small bag of a sauce for cooking shrimp
  • a pack of some veggie mix to cook with the rice, and two packs of an other which i think has meat as well
  • a pack of topping for pasta, probably with shrimps
  • a pack of beef topping for rice (牛丼)
  • a pack of soba pasta
  • a pack of curry
  • a slice of fish to cook
  • half a pack of shrimps
  • a pack of octopus cut into little cubes

That’s all. Not that much…