Vasárnap írtam utoljára… Egyszerűen nem volt érkezésem, vagy ha volt, erőm nem volt (vagy legalábbis simán letagadom). A hétfői matek kivételesen elviselhető volt, de ezt ellensúlyozza, hogy mostantól heti kettő van, vagyis a péntek délutánunkat is megspékelték ezzel az áldással. Megírtam egy fogalmazást, amit majd ha lesz időm, ide is bepötyögök (bár tudom már most, hogy akad benne hiba nem is egy), volt ma reggel egy perces kvázi-improvizált szöveg a szülővárosunkról. Ezekkel az a baj (az előzővel is ez volt), hogy nem tudom elég gyorsan összeszedni a gondolataimat, úgyhogy nem tudok épkézláb vázlatot összeütni, japánul meg még azért nem tudok annyira, hogy beszédtempóban improvizáljak vagy csak süketeljek üresen (még nem üresen se megy). Kedden volt pingpongedzés, nagyon élveztem, az egyik (különösen gyors) vietnami srác is beszállt a buliba, nagyon poén (tényleg) úgy gyakorolni a tenyeres tempót, hogy nem is látom a labdát… A szerdai gitár ismét úgy telt el, mintha nem is másfél óra, hanem öt perc lett volna, ráadásul jövő héten nem is lesz – viszont gyűjtöttem tanulnivalót, most este például a Grieg-féle dallamot tanultam arról, mit csinál Peer Gynt A hegyi király csarnokában. Sokat kell gyakorolni, lassú vagyok és sokszor melléfogok. Ma mentem Sengawába, vettem tornacsukát, mert az otthonról hozott százforintos dorkó szétment teljesen, meg egy Arsene Lupin könyvet, bár ahogy néztem, még ezt is szótáraznom kell majd.