Legalábbis engem szeret belepni. Kicsit sűrű az élet… Nagyjából reggel fölkelek (nagy nehezen) nyolc körül és éjjel egy-kettőig folyamatosan történik valami. Ha meg nem, akkor csak azért, mert nincs lelkierőm nekifogni.

Tegnap (ma) egy körül végre teljesen befejeztem a közgáz beadandót, de ezzel még nincs vége, mert az a vadbarom drágalátos tanárunk a nagy előadóba tűzte ki a mai előadók névsorát (amin én is szerepelek), ahol hetente egyszer van óránk, amit ő tart. De persze ez nem azt jelenti, hogy nem kell megtartani, nem… a vizsgák előtt két nappal még készüljünk fel egy előadással. Azért ilyenkor van késztetésem Windowshoz illő jelzőkkel illetni a japán mentalitást (az ilyen hasonlatoknál meg kibújik belőlem a hatvanhétdimenziós hiperkocka)… De legalább az anyag kész van, nem készülök különösebben, majd felolvasom, aztán ha nem tetszik neki, c’est la vie. Van jobb dolgom is. Például holnapra öt A4-es oldalnyi nyelvtan gyakorlás házi. Teljesen mellékes. Persze a fél óra múlva kezdő pingpongedzést semmi tanulásért ki nem hagynám, annyit a vizsga se ér…

Most is lett volna három óra szabad időm, amiben (értelemszerűen) nem ártott volna tanulni. Ebből egy elment azzal, hogy valami irgalmatlan gáz filmet néztünk fentebb említett hőn szeretett tanárunkkal, mert szegénynek nem igazán sikerül eltalálnia az ő órájára kijelölt időintervallumot, a maradékban házit írtam (a mait, mert persze csúszok), és nem foglalkoztam mással, csak hagytam kicsit üresen pörögni az agyam. (Vagyis: last.fm böngészés, új számok és előadók hallgatása, kikapcsolódás. Kell valami kiegészítés a rendszeres 5-6 órányi alvásokhoz (amiket egyébként magamat is meglepve jól viselek — kevésbé vagyok kómás, mint “normális” délutánokon).)