Láttam ma sokat. Csak épp nem kellett volna… Reggel kilencre beállítottam az órát, hogy végre legyen egy egész napom. Erre fölkelek az óracsörgésre, következő kép hogy fél egykor ébredek újra. Segáz, így fél kettő magasságában már életképessé is sikerült tennem magam, és gondolkoznék a reggelin – csak épp rájövök, hogy már az ebédidő is elmúlt. Nagyszerű. Inkább csak gitározok meg zongorázok akkor. Meg olvasok, meg ha már mindezt meguntam, kódolok.

Ma turistáskodni akartam, menni (a többiekkel) Harajuku-Tokyo Tower-mozi vonalon, de mivel esik az eső, ebből se lesz semmi. Moziban persze a hatodik Harry Potter lenne, valamelyik este néztük az ötödiket tévében, és jobb, mint magyarul – már nem a színvonal, csak ami magyarul már nagyon gáz, azt a japán nyelv nagyon viccessé teszi.

A Moondance-ben is elértem egy pontig, ahol már nehéz, nem csak a hangokat kell megtalálni. Izgalmas lesz megtanulni.