Month: August 2009

Apukezdődik

Baj van ám, emberek. Holnap kezd a tanév. Hogy finoman fejezzem ki magam, nincs túl sok hangulatom hozzá. Különösen az nem tetszik, hogy “korán” kell majd kelnem – kilenckor kezdenek az órák, azaz fél nyolc körül már jó, ha csörög az ébresztő. Ez azért a mostani “legkorábban kilenc” gyakorlathoz képest másfél óra minusz…

Az elmúlt napokban nem volt változatos a programom. Életre keltem, kanjikat tanultam, ebédeltem, kanjikat tanultam, ma délután sorra került egy kis olvasás- és hallásértés is, online házifeladat formájában. Remélem, hogy más nincs, mert én nem tudok róla… (Ha meg igen, akkor marad a bociszem-bocsánat-félóraalattmegcsinál módszer.)

Egyébként meg újra neki szeretnék fogni a kockulásnak is, magyarul mondva (legalább) a blog fejlesztésének. Tervezek rá időt szakítani. Most a hétvégén összeütöttem (még) egy lehetséges kinézetet, ami most épp leginkább tetszik. Persze eddig valahogy az összes többiről is így gondoltam…


Sötét

Vajon miért sötétedik itt ilyen hamar? Fél hatkor már megy le a nap, hét körül teljesen sötét. Nem értem. Nagyjából ugyanott lennénk az időzónán belül, ahol otthon is, és mégis jó másfél órával el van csúszva. Gondolom egyszer csak megvilágosodok, hogy miért és verem a fejem a falba hogy milyen hülye voltam.

Délelőtt a last.fmel játszottam, délután pedig tanultam, legalábbis próbáltam. Elég kómás voltam, nem tudom miért, aludtam eleget. Aztán azért négy órától (ebéd (második dupla kávé) után) már ment a dolog, végeztem is a kanjikkal, időm is maradt, úgyhogy vár a bevásárlás (olaj sincs, gyümölcslé sincs, tej sincs, kenyér sincs).

Nameg a gitár, mert azt inkább nem hagyom később estére, amikor már zavarhat valakit – Chofuig elbiciklizni meg sötétben is lehet. Tegnap is játszottam este egy fél órát nagyjából, rendesen elvonási tüneteim voltak, muszáj volt. Most nyolcig másfél óra van betervezve.

Megnéztem a legfrissebb Suzumiya részt is, jó volt. Még van hat idénre, remélem lesz belőle több is – a könyvekben ott van az anyag, kereslet van rá, úgyhogy gondolom nem hagyják veszni. A Vanishment remélem már ebben az évadban sorra kerül, az nagyon érdekelne…


Celtic punk

I’ve been looking for celtic punk bands for a while now. The first one i stumbled across accidentally, Dropkick Murphys made me fall in love with the genre. But it’s not easy to find ones i’m really looking for. That is, ones more punk than folk, so with amplified guitars and stuff. Many of the “celtic punk” bands, for example Greenland Whalefishers, The Mahones and The Tossers are nice, but i miss the power (not the speed) from it. On the other hand, Street Dogs lacks the folk elements to make it special, the accent of the singer (who was the vocalist of Dropkick Murphys) is not enough. Blood or Whiskey is a difficult question, because it’s very, very close, but still miss a bit of power on the guitars (good point, they have four full songs on last.fm!). Even though as of now it could seem that i couldn’t find what i was looking for, i could. Three at least, and there’s still way to go among those “similar artists”. The three i really liked were: The Real McKenzies, The Bloody Irish Boys and Flogging Molly. (Flogging Molly is really close to Blood and Whiskey in sound, but it seems to be on the right side of the hedge…)


Kanji

Elvileg most tanulok. Gyakorlatilag kevésbé, mert majd’ elaldutam fölötte, pedig gépen tanulok, Ankival (majd ha végeztem ezzel a fejezettel, igény esetén feltöltöm a paklit). A mai napom nem sokból állt. Reggel fölkeltem, az órám fél nyolckor csörgött (előtte már hat körül egy pillanatra fölébretem, konstatáltam, hogy működik a belső ébresztőm is, bár cseppet túlbuzgó, és visszaauldtam), majd amikor (ismét) éreztem, hogy fel tudok kelni, azért aludtam tovább úgy fél tízig. Kettőig reggeliztem és bepakoltam az első fél lecke kanjit Ankiba, és el is kezdtem tanulni. Kettőkor a pingpongos Satou-sannal mentem ütőt és hasonlókat venni Shibuyába, hat körül már itthon is voltam. Azóta csak “ebédet” készítettem (instant curry) meg tanultam, és slussz. Meg egy teát még amíg főtt a rizs, mert hulla voltam (vagyok) (leszek) és most két islert, mert kell az otthoni íz, és hátha az ad egy kis cukrot az agyamnak…

A tanulás részét folytatom is amíg bírom, de ha nem, akkor még mindig ott vár “bontatlanul” a How i met your mother második évadja…


Tired

Impossible, that i have no post titled “Tired” here, but the dropdown of Firefox didn’t offer it. Whatever. In the morning i set my alarm clock to half past seven, just to start getting used to school from next week. Well, i was surprised when i opened my eyes around ten, without a ring from the clock or anything. Scary, i say. Had breakfast, then fetched the vacuum cleaner for obvious reasons (not those mentioned by a hungarian punk band). Then i was forced to realise that i’m running out of toilet paper (at the best time as usual, lucky i have a spare roll in my backpack all the time (“always” would have been quite misunderstandable in this context)), so i went to the kombini to buy that and milk, which i also used all yesterday. There (in the kombini, not the milk) i met a senpai from pingpong who told me there was a training today not on the schedule. So i went there, although i had no lunch then. Expected two or three hours, ended up four, and after almost a whole month’s break, i must say it was dead tiring, especially in this heat. (Tomorrow if everything goes well we’re going to the shop, in my case to buy a racket.) Then i came home, starving, but i didn’t eat more than a sandwich because Tung (from Vietnam) invited me (among others (it’s scary how good the japanese of those who spent the summer here got)) for a vietnamese dinner they were making. Delicious and filling, i must say (still, i had a banana and a mug of cocoa just to help me sleep). Huyen brought us cookies as souvenir, and i also got a lovely chopstick holder kitten. Thanks! Nya!


Dead man tells no tales

And i’m dead right now, at least dead tired, furthermore today passed without any major event, not counting my cleaning of the room (which indeed took some effort and determination) and cooking myself lunch, which was some meat with a pile of veggies and (naturally) a splash of wine (as for now that’s the only fluid i can use for making the stuff a bit more saucy, as i have no yoghurt nor the intention to use water, or orange or grapefruit juice) and a pile of rice. Ended up nice, loads of onion and spices. Wanted some flavour…

Then maths, without any real success, i realised that i wasn’t as stupid as i thought, it was just my usual nice little miscalculations, and this teacher seems to try to prepare us for university, since he gave no points for a solution with a mistake only in the very last line. With those i couldn’t solve then (a trigonometric problem, one of coordinate geometry and a quadratic inequality (this word was the first i had to reverse-lookup: i knew the japanese but not the english)) i still couldn’t cope, so i’ll have to ask someone, possibly a science student, to help. No fun.

And although the only after that was going to the hyakuen shop to get some drinks (the aforementioned orange and grapefruit juice), i’m totally and utterly drained now. (So was i back then, i almost fell with the bike a couple of times…) And my net sucks as always (on high heels), so i’ll be happy if i can post this at all…


Nem kell sok

Múlt szerdán (rossz belegondolni, hogy már egy hete volt) elbúcsúztam otthon a barátaimtól, akik ott voltak (volt aki nem volt, sajn’), bár a tényleges elköszönés már naptárilag csütörtökre esett, azért még a szerda este része volt. Nagyon jól esett, rég voltam boldog, úgy mint akkor, pedig milyen egyszerű is az… Ahogy néztük a csillagokat a Kálváriáról, amik vagy leestek, vagy nem, akadt mindkettőből, ahogy a vodkának hitt felesről kiderült, hogy nem átlátszó, hanem zöld (következtetés odabízva), ahogy éjjel egy körül rátörtünk egy haverra, ahogy kattogott, meg ahogy nem, ahogy tök sötétben lefelé, és akkor szabad a csaók! (persze hogy nem az, de ez senkit nem érdekel), ahogy lámpafényben szinte teletabis “nagyölelés” (majd’ bekapcsolt a tévé a hasamon), ahogy otthon egy száraz kifli. Nem kell sok nekem a boldogsághoz. Egy kis csillagnézés, egy kis szeretet, és hogy emlékezzek rá. A csillagnézést ki lehet hagyni, bár a hangulatnak nagyon jót tesz. Az igazság az, hogy nekem jobban tetszett így, mint áprilisban az a durva szétcsúszás, bár meg kell hagyni, hogy akkor a meglepetésbuli volt az aduász…


Already

Scary that i’m here for the fourth day now and i still haven’t taken the trouble to throw out all the junk. I’ll have to soon enough anyway, as it’s difficult to get about in my room with the floor covered in bags and stuff…

I have accomplished nothing. Though i only have one chapter of grammar homework to get done, there’s still the more fun parts to go: maths and actually learning the kanji. I’m done with the written parts, but that’s nothing compared to the learning itself. I plan to start that today as well—unusually, i could get myself out of bed before ten, though i don’t know how i managed.

I dreamed, and it was a mixture of the seventh Harry Potter, which i’m reading now all my free minutes, just opening it randomly and reading on and on and on… So it’s a mixture of that last Harry Potter and my life. Scary how well my own experiences and the people i know fit in some of those situations. JKR really managed to knock me off the broom with that Harry/Ginny stuff, those half sentences splattered all over the book.


Megjöttem

Péntek reggel korán kellett kelnem, mert indultunk a reptérre, ahonnan aztán délben reppentem Bécsbe, onnan pedig egy rövid várakozás után tovább Tokióig. Az út nagy részét a hetedik Harry Potter (sokadjára) olvasásával töltöttem, úgyhogy alig aludtam, egész szombaton nem csináltam semmit, pedig délre már itt voltam a koliban, és a mai nap se telik igazán másképp, hiszen már négy óra van, de még csak most készülök ebédet sütni-főzni – igaz, bevásárolni már voltam – igaz, templomban meg nem, mert nem tudtam fölkelni. (Pedig beállítottam az órát, de nem is emlékszem, hogy elnyomtam volna.) Ma is főleg olvastam, persze a Pottert, de holnaptól már tanulás és a japán könyvek is napirendre kerülnek majd. Nameg van strand és hasonló társasági program is tervbe véve.


Azért

Jó, hogy itthon vagyok… Hétfőn Pesten voltam (Budára át se mentem), találkoztam Ai elvtársnővel meg sokakkal a plörk pajtik közül, aztán még hazafelé beültem a törzshelyünkre honi barátokkal, úgyhogy összességében ez egy jó nap lett. Úgy igazán. A Nyugatinál hoztam a formám, legalábbis Ai ezt állította, ugyanis heccből a gyrosos nénitől japánul kértem a kaját (bár szerintem levágta a szitut), aztán lehúztam valami germán nyelven beszélő bagázst kemény egy szem szőlőről, mert az annyira jól esett akkor és ott…

Tegnap meg strandolni mentünk, jó korán, merthogy édesanyám meg közben lehúzott egy délelőtti műszakot, de addig én már úsztam meg sütöttem (pirítottam) magamat a pásztói strandon, ahol aztán délután négyig maradtunk is. Közben nekiestem olvasni a japánból hozott maradék “könyveket”, aztán ahogy jöttünk hazafelé, már éreztem, hogy az a hetven-nyolcvan oldalnyi japán szöveg is milyen sokat segített, hogy elkezdjek visszarázódni. Ma még elolvasok kettőt (öt van ebben a középfok elejéhez készült sorban), meg újra házit írok, mert az is kell, este meg egy irgalmatlan nagy és jó buli elé nézek…