～になるかもしれない。 Péntek óta ugyanis durván háromszorosára nőtt (vasárnap kivételével) a kávébevitelem, a reggeli egy mellett most már délután is belefér egy dupla főzés a termoszba… Tartott ez mind máig, mert ma már szigorú elhatározással korán lefekszek, hogy ki tudjam aludni magam. Úgyis hulla fáradt leszek, mert fél héttől foci van, addig meg kvázi folyamatosan tervezek tanulni, ami azért minden tekintetben ki fog nyírni (remélhetőleg). Ma lenne este ugyanott a Silver Elephantban megint Progressive live koncert, többek között a TEE szereplésével, de nagyon bizonytalan vagyok, hogy vajon a foci éri-e meg jobban, vagy hogy háromezer jent elverek a koncertre, ami amúgy valószínűleg nagyon színvonalas és pofátlanul hangos lenne… Az a baj, hogy az igenember filozófiája ilyen eldöntendő kérdésekben nem működik… Érv a koncert mellett, hogy idén már biztos nem lesz ilyen, plusz foci minden héten van, érv a foci mellett, hogy nagyon jól esik. A koncerten mondjuk össze tudnék haverkodni néhány néppel, mert last.fm-en “barátok” lettünk a TEE gitárosával (és elég felismerhető a profilképem), meg lesz egy európai banda is (hogy azok hogy kerülnek ide…). De még a testmozgáshoz: tegnap este lementem egy órára a kondiba, azóta is sajognak a két éve nem edzett karjaim… holnap meg ugye pingpong (a mai edzés suliidőben, délelőtt volt), az utánra meg a kötelező tanulás beiktatásával (és a gitáróra, ha lesz, múlt héten nem volt) (amíg még nem tompulok el) este levezetésképpen még egy óra kondi, mert az úgy jó (meg megkaptam a Balatonon hogy mi az, hogy a “zorall fejemhez” ilyen gizda vagyok). Majd kiderül, hogy lesz.