Month: October 2009

I’m lovin’ it

First, Snickers. The best ever. Just eating one makes me happy, although it’s addictive. Heavily. It’s filling, great taste, great feel, seriously as if i was in some funny ’90-s telly advert…

Second, Halls. Probably what saves me from catching a cold every two seconds. Sore throat, coughing and runny nose come very easily for me, but this autumn i could still manage to avoid them. Now it’s getting interesting, because as i arrived home in the evening, huge “SWINE FLU IN THE DORM” (or something along these lines) flyers greeted me in the elevator. Hurray. Now the japs will panic at least as much as if it was cholera.

As for now, my life. Probably only because the aforementioned Snickers, but i can’t worry about the exams (the first of which is in two fucking weeks, and i don’t even have the book for that one yet). It’s Rado’s birthday party today, but around half past nine i’m leaving so that i could get to Shinjuku on time—with around twenty minutes of safety surplus. We’re leaving for Osaka sometime after eleven, and i’ll be coming back on sunday, with shinkansen,

Last, but not least, i love Japan Post. I wanted to send a package today, but i had classes till 4:20, and i had to pack it. The only thing i didn’t know is that post offices close at five. I arrived there 5:08. That’s three days’ delay, sorry about it…


Félek

Nem látok előre. Egyáltalán. Nagyjából a saját dolgaimat meg tudom tervezni, de aztán mindig valaki belinkel egy Jobbikos videót (akár ők csinálták, akár csak az imperialista zsidó cigány német szuahéli cionista nagytőke provokációja) és elkezdek beleesni abba a fránya kétségbe. Nem tudok érvelni ellenük, az a szörnyű. Nem kóser, nem normális ez a szélsőségesség, de nem tudok rámutatni, hogy hol vannak a gyenge pontjai. Remélem csak, hogy marad valami az országból, amíg hazaérek, marad valami, ahova hazaérhetek… Azt látom csak, hogy rohad a társadalom, hogy a politika már szétrohadt, hogy a gazdaságról jó hír nem érkezik, és hódítanak a szélsőségek. Mi jön? Polgárháború? Nincs ki szembeszálljon a szélsőjobbal, a kommunisták nem tudnak már szembemenni velük más meg talán csak nem mer, vagy jól nem tud, a lényeg hogy ott vannak. És van támogatottságuk, mert valakik csak beszavazták őket a turulos pólójukkal az Európai Parlamentbe – csak aztán eszembe jut az egyik kedvenc PICSA idézetem, miszerint “hol a Szent Korona meg a Nagy Turul, mikor partiba vágnak háturul?” (Ostoba). Közben folyamatosan szembesülök vele, hogy a példának tekintett “nagy és fejlett demokráciákban” sem jobb a politikai helyzet, csak ott nem a szélsőségek a gond, hanem csak egyszerűen a mocsok. Nem akarom, hogy ilyen ocsmány társadalomban nőjenek fel a gyerekeim, ha lesznek valaha.


Idő

Elhalálozás okán most van másfél óra szabad időm, amit szigorúan tanulásra akartam szánni, de egyszerűen nem bírtam ellenállni a kísértésnek, hogy idefirkantsak valamit. Először is, az új Hamachi jól néz ki – ahogy elvárható egy kettes verziótól. Az ebédem finom volt, magamnak csináltam, talán nem meglepetés (sós, szójaszósszal, gyömbérrel, fokhagymával, pirosarannyal, salátával valami hal és köménnyel, mellé persze rizs meg az a sárga cucc amit mindig adnak a bentók mellé). Továbbá, lett még egy blog-“dizájn”-tervezet, tessék megnézni és véleményt mondani, ha van. Plusz a háromszorosára nyúlt ebédszünetben tervbe van véve egy könyvtárlátogatás, aminek során ki akarom nyomtatni a közgáz beadandót (az imént említett halálozás végett egy héttel csúszik) és keresni néhány könyvet, majd kiderül mi lesz belőle. Ráadásként megszületett az első tervem a japán utáni évekre nézve, ami úgy hangzik: Idegenlégió. Ezen kívül már csak az unalmas iskolai élet és a még rosszabb hajtás maradt, meg hogy holnap este megyek Oszakába. Alig várom!


A question

Usually i don’t write questions here, because it’s totally and utterly pointless according to my experiences. (Meaning no one takes the trouble to answer.) I have three items on my wishlist (though rather correct to call it a “to-buy list”), and those three items are: a camera, an external hard drive and an electronic guitar. Not now, for sure, since i’m kind of low on funds for the coming week, but sometime in the (possibly near) future.

As for a camera, i’m looking for something that’s suitable for me (of course), meaning it shouldn’t break to tiny pieces if i happen to drop my backpack, it should make nice clean pictures (i’m not saying it should be a professional level monster, but not a compact, at least not a compact of the level of the one i have now…), and if possible the lenses should be changeable (or however you say that in english photoslang). I was thinking of an entry level Canon EOS or some Nikon. No specific idea yet—it’s pretty troubling that the models on international sites and on japanese ones seem to be different.

External HDD is simple. Be cheap, big and of acceptable quality. This latest is the hardest to check, because it’s not easy to find reviews. I was thinking of a HP Mini-PMD (160GB), and a LaCie model, but the LaCie disqualified itself by getting two thousand yen more expensive.

A guitar is of the least priority as of now, because until april i have the classical i borrow from the club, but for after then i want to have something to practice on. I want reasonably good quality for a reasonably good price, so i’m thinking of buying one at home. As for now my two choices were an Epiphone G-310 and a Les Paul Special II.

I’d appreciate suggestions, i’d really do.


És nagyjából semmi

Még mindig zárkózok, egyre jobb ütemben. Ma megvolt az előadás a mitakai evangélikus gyülekezetnél. Nekem egy kicsit úgy tűnt, hogy inkább kíváncsiak rám, mint arra amit mondok. Utána se az egyházról vagy az életvitelünkről kérdezgettek, hanem inkább hogy Erdős Pál rokonom-e és hogy miért-hogyan ez a hajszerkezet. Meg persze volt sült tészta, hot dog, meg sok finomság (elkértem a süti receptjét).

Hét közben nagyjából semmi rendkívüli, minden nap estig házikat írtam (főleg nyelvtant) meg kanjikat tanultam, és ez jövő héten sem igazán fog változni. Keddig igaz, hogy meg kell írnom egy politika beadandót (már nagyjából összekutattam az anyagot, csak meg kell írni), de az csak ma-holnap, aztán megint a sulira kell koncentrálni (ami valószínűleg azt jelenti, hogy kedden a cigányság oktatási problémáiról szóló előadásom “rezüméjét” fogom írni).

Most pénteken is volt egy buli, de egy-kettő körül már ágyban voltam, úgyhogy tudtam dolgozni délelőtt a mai előadáson. Jövő pénteken is lesz hasonló, ha nem nagyobb szabású, mert Rado van olyan szerencsés, hogy a vizsgák után van a születésnapja és nem a vizsgaidőszak közepén (mint nekem), úgyhogy ordító nagy bulit akar csapni. A gond, hogy én akkor már úton leszek Oszakába a pingpongklubbal, és csak vasárnap este érek haza a tervek szerint…


Megint csak

Megint csak a csönd, és más semmi. Nem igazán van időm leülni, hogy akkor én most blogolok, mert egyrészt minden nap ugyanarról szólna (fölkelek, ha sikerül időben, megreggelizek, suli, ebéd, suli, utána meg vagy klubok vagy tanulás vagy hogy milyen hülye vagyok amiért nem tanultam), másrészt nagyon húzzák a nyakörvet a tanítónénik-bácsik. Jövő héttől egy kicsit lájtosabbnak ígérkezik, de addig még meg kell írnom egy előadást, amivel nagyon megfogok ma és holnap szenvedni meg egy esszét, amivel keddig minden szabadidőm el fog menni. Nagyon élvezetes, de ha kell, hát kell. A suli magában tehát most nem lenne szívás. Ez még a vizsgák utórezgése.

És ez a bejegyzés azért kapott nagyjából öt órás “vajúdást”, mert ebédszünetben kezdtem el írni, aztán megnéztem a telefonomat és kiderült hogy akkor már tíz perce ott kellett volna lennem valahol, úgyhogy odarohantam, de persze már későn. Esti program valami buli, addig meg dolgozni az egyházas előadáson és próbálni ébren maradni.


I feel the force

No need to say “feel the Force” with that creepy tone and funky movements (i’m in love with the word “funky”, heh), i can feel the power without any aid of the Jedi or Shit Sith or whatever. I just had a rush of power, probably because i was standing under the hot shower with my hands raised washing my hair for about half an hour (i don’t even want to consider my next water and electricity bill). Sleepiness doesn’t take the willpower away. So i’ll sleep with all my might.


Ami nehéz

De élvezetes, az kitalálni, hogy az adott emberrel milyen hangnemben, milyen udvariassági fokon kéne beszélni. Nem egyszerű… Ugyanakkor érdekes és figyelni kell nagyon, és persze rengeteg szót lehet így szerezni. Csak nem egyszerű. めっちゃ。 Ami meg nem nehéz, csak épp tisztességtelenül sok, az az iskolai tanulnivaló. Nagyon durván sok, de most még tartható, úgyhogy fölveszem a kesztyűt és könyékig beletúrok a zaftba. Közgázra jövő hétre egy legalább egy oldalas beadandó a japán választási rendszerről és az idei választásokról, csütörtökre vázlat a Magyarország egy nagy problémájáról szóló előadásról (aztán jövő hétre meg is kéne írni), vasárnapra tíz perces előadás a magyar egyházi életről és egyáltalán az életvitelről. Bájos. E mellett persze még tanulni kell matekot is (holnaptól integrálunk), plusz nyelvtan, meg kanjik, meg olvasásértésre is kéne házi (bár talán abból lett a legjobb a vizsgám), hallásértés is létezik… Meg gitárt is gyakorolni kell, mert koncert lesz, plusz pingpongra is járni kell, mert novemberben megyünk Oszakába. Ráadásként ahogy javítgatom a horgolótűvel a rasztáimat, rendszeresen kilyuggatom a bal mutatóujjam. Derűs. Nem tudom, hova raktam a Duracelleket, de már elemet kéne bennem cserélni.


I’m down

I’m feeling down. I know, i know… I’m not the one to cut myself or anything like that—i’m not stupid enough for that. Just it makes me feel down when i’m not as good at something as i want to be and i don’t have the time and space to improve. I simply can’t stuff any more activities in my life, i can’t study till morning four every day, because then i’d end up a coffee junkie in two days. Still i want to do so many things, so as many times before, i’m planning some kind of schedule with which i could manage as many as possible. The only problem is that i have a good habit not to keep myself to my own schedules. (Nor others’, as apparent from the number of days when i was not late for class, let’s say the limit of series an where n tends to infinity, signifying the number of days, and an, showing the days when i was not late, tends to zero.) I want to finally learn Moondance on piano, and want to learn the acoustic version of Bon Jovi’s It’s my life. Both i can do if i have time for it, thus i only need to find the time to practice. And meanwhile i’ll have to study for those so much awaited exams which decide which university i can go to (first choices being Osaka and Hokkaido, former for the sake of Kansai-ben, the people and the life, latter for the sake of nature, ainu people and weather), because i realised that for these i really have to study continuously, i can’t afford to do it in the last week on the verge of breakdown. And not only music and studies, i want to get back to coding and reading as well, i finally want to see nicely built php and javascript codes on my screen, running a nice layout… Not to mention the books i have and haven’t finished in almost a year… shame on me.


A nem létező

Elszántság. Kellene… Hajtani kell mostantól, amennyire csak lehet, ami azt jelenti, hogy nagyjából semmi, azaz semmi szabadidőm nem lesz. Ettől függetlenül amibe eddig belefolytam, nem fogom hanyagolni, értsd novemberben pingpongverseny Oszakában, gitárkoncert (gyakorolni, gyakorolni!), jövő vasárnap előadás a templomban a magyar egyházról, alig várom – bár még nagyjából egy betűt nem raktam össze belőle, most már vasárnap délután egy van, nekem tanulni is kéne, plusz szerdára “rezümé” és vázlat kell egy előadásról, aminek témájában se vagyok még biztos – igaz, tekintve hogy a magyar társadalom problémáiról kéne beszélni, a téma gyanúsan a cigányság lesz…

Plusz. Rájöttem, hogy el kell kezdenem tanulni a Juno OST számait gitáron, mert azok egyszerűen énekelhetőek és egyszerűen gitározhatóak – legalábbis úgy tűnik. Zavar, hogy nem tudok dalokat játszani, csak az órán tanultakat, és azért nem sok kedvem lenne mindig Éji zenét vagy Jingle bellst játszani ha épp olyanom van, akkor már inkább valami poén indie szám… Ez a hátránya, hogy olyan zenéket hallgatok, amilyeneket: ha el akarok játszani egy Stratovarius vagy Blind Guardian akusztikus számot vagy a Fear of the Darkot, azért igencsak megszenvedek vele. És akkor még mindig csak a hangokat találtam el…