Egy nap alatt eltüntetni nyolc óra időeltolódást: siker. Úgy tűnik, nem kell hozzá más, csak hogy sör-bor-pálinka whisky (Jim Beam)-bolgár rakija (ракия)-(szilva)pálinka mellett hajnali háromig beszélgessünk és utána (szó szerint) átaludjam a napot. De sikerült, és utána este magamat is megleptem, hogy kettőkor már el tudtam aludni, az meg már “normálisnak” számít, nincs gond (azért ma még dupla adag kávét fogyasztottam, a biztonság kedvéért). A visszarázódás keretében ebédhez-vacsorához megnézek egy Big Bang Theory (jelenleg második évad hatodik résznél) vagy How i met your mother (jelenleg ötödik évad ötödik rész, de rég is volt) részt. Meg nagyon nem akaródzik mosogatni, bár ez nem változás – elég durva a kajaszag, de szerencsére legalább jó volt az ebéd (bár a három hétig állt saláta mintha papír lenne). Hideg is van, hiába felejtettem úgy délelőtt a légkondit – ha most nem görkorival mentem volna zöldségeket venni (paprika sajnos nem volt, a másik zöldséges meg, ahova eredetileg készültem, már bezárt), fáznék nagyon, azt hiszem. És persze, mikor már végre volna érkezésem, erőm és igényem is leülni blogolni, elfelejtem az összes témát, amik pedig az elmúlt pár napban folyamatosan körülöttem keringtek – csak sajnos nem írtam le őket abban a pillanatban, úgyhogy egy véletlen-boolean generáló függvény jól leírja, hogy vajon eszembe jutnak-e megint. A mai órák jók voltak, csütörtök reggel megint 横田先生, beadandóírást tanít, aztán filmnézés közgáz címszó alatt és töri azzal a szerencsétlen kreténnel, aki amúgy biztos nagyon jó ember, de a feje (és fogai is, ami nagy szó) szerintem körözi Shane MacGowan-t kinézetre (akit pedig híres ápolt fogsoráról), és beszélni se tud normálisan. Azt hiszem, inkább kódolok.