Nincs közöm a hajdan csigáskettesként ismert tévécsatornához, csak most megint napló stílusú bejegyzés következik. Tegnap orientáció volt. Tegnapelőtt meg egész nap gitároztam. Az előtti este gép ellen játszottunk egy dotát ketten, és sokáig tartott (már keverem a tegnap estivel, hogy nyertünk-e), úgyhogy nem sikerült az ébresztőre ténylegesen felébrednem, hiába minden óvintézkedés, és aludtam egyig. Akkor viszont nekiálltam, és éjszakába nyúlóan gyakoroltam a számot, amit majd (többek között) a ballagáson játszunk.

Az orientáció egykor kezdődött másnap, addig is gitároztam három órát, de még így se volt elég. Az orientáción annyi kérdőívet töltöttünk ki, hogy már a könyökömön jöttek ki a japán értékrenddel és az alvászavarral (alvás-zavar) kapcsolatos kérdések.

Utána (szolid egy óra késéssel) odaértünk a próbaterembe, ahol életemben először (és biztosan nem utoljára) játszottam elektromos gitáron pengetővel (klasszikus módon is játszottam, de az akkordok elég fájdalmasak). Nehéz a klasszikus után… (Súlyra és játszani is.) Tényleg veszek egyet magamnak, hamar. Utána még mászkáltunk Kichijojiban, kerestünk kottát a másik számhoz, de nem találtunk használhatót. Ugyan az eső esett, ezzel együtt pedig az én mindennemű együttműködési készségem is, azért még a mexikói étterembe elmentünk, ahol anno a senpaiokkal voltam. Aztán haza és csak egy dota, ami úgy rémlik, hogy vereséggel zárult (gép ellen, szégyen). Kettőig…