Ma nem csináltam semmi lényegeset. Vagy mégis?

Fölkeltem kilenc helyett délben, szokás szerint. Nem megy ez az önuralom ébredés idején… Sebaj, gyorsan összeszedtem magam, és leadtam az utolsó költözéssel kapcsolatos papírokat is a suliban, majd a postán intéztem a HP marhaságát. Majd nekiálltam, bepakoltam az erősítőmet és minden könyvemet egy dobozba, úgyhogy a csomagom súlyos része ezzel le van tudva. Azóta a bőröndömmel is kész lettem, amibe került a három hátizsákom, az összes kabátom és zakóm, kivéve a bőrdzsekimet, amiben élni fogok az elkövetkező egy hétben, meg a görkorim. Így már csak az ágynemű maradt, amit ugyanabban a nagy zsákban fogok föladni, amiben kaptuk, meg a konyha-szerelés.

Amit egyébként ma igen nagy terhelésnek vetettünk alá. Ugye csütörtökön legkésőbb költözik ki mindenki, sokan már holnap, kaja meg hihetetlen mennyiség maradt még mindig, úgyhogy elhatároztuk, hogy megesszük mindet. Nem sikerült. Nekem maradt kábé egy kiló rizsem, amit azzal a lendülettel le is passzoltam Olgának, de amúgy a fűszerek és a holnapi kaja kivételével minden elfogyott. Csináltam panírozott csirkeszárnyat, csirkepörköltet, sok “cupcake”-et és csirkefasírtot. A cupcake magyar neve nem tudom mi, gyenge vagyok. A mágnás pite tésztareceptjét használtuk, a tölteléke pedig teljesen véletlenszerű kombinációkban volt minden fellelhető – főleg aszalt gyümölcsök (áfonya, szilva, mangó, narancs, mazsola), méz és darált dió és mandula. Készült vagy 15-20, én egyet ettem, pont kivadásztam egy saját készítésű áfonyásat, finom lett.

Amúgy szállásom is van már, vasárnapig egy Okubo-közeli hotel, vasárnaptól egy hikonei szálloda. Nem olyan drága, bár tény, hogy szűk lesz a derékszíj áprilisban. Amíg Tokióban vagyok, szeretnék eljutni még egy hajnalban a halpiacra, nem tudom, hogy.