Ma ismét eljátszottam, hogy reggel kilenckor kinyomtam a telefonomat, bár ezúttal még csak arra se vettem a fáradtságot, hogy elindítsak valami zenét a gépen, csak visszadőltem, hogy utána kettőkor végleg fölébredjek. Ezzel elrepült még egy nap, mert fél öttől a zenekaros klubbal lesz valami összejövetel, ami meg már csak két óra, ergo nem sok mindenre lenne időm, még ha késztetésem lenne is (példának okáért a könyvelés vagy a japán házi). Még szerencse, hogy három (jelen esetben négy) napos a hétvégém, mert így kisebb erőbefektetés mellett holnap még meg tudom csinálni mindet.

Ebben a két órában legalább lesz időm enni valamit, bár hogy mit még nem találtam ki, meg olvasgatni a Readerben összegyűlt hihetetlen mennyiségű… tartalmat. Meg próbálom helyrehozni a szervezetemet, veszek gyümölcsleveket és egy citrusfacsarót is és ezerrel pumpálom majd magamba a vitaminokat, mert az kell. Ebbe jobban belegondolva, a “reggeli” is eldőlt: zabkása, mert abban sok az energia. Mihelyt meggyógyulok meg lépek be klubokba, ha jól sejtem, az egyik a pingpong lesz, a másik meg a focikör, ami szerdánként van. Nameg a zenekaros dolog, amiről feljebb volt szó.

Valamint kíváncsi leszek, el tudom-e majd viselni a nyarat a rasztával vagy eléri a vége…