Gyors nagyon, mire észbe kapok, már egy hete köhögök. Bár múlna már!

A blogot hanyagoltam, mert vagy nem volt miről írni, vagy volt jobb dolgom is. Elég sokat szórakoztam a virtuális géppel, de végül is szembesültem vele, hogy ezen a laptopomon virtuális gépen az életben nem fog normális sebességgel futni még egy olyan régi játék se, mint a Warcraft. (Mennyi most, hét éves?) Bár ez eszembe juttatta, lehet telepítenem kéne a Starcraftot, úgyis remélhetőleg megjelenik idén a második, ideje edzeni. De a Fireworks megy, nekem meg Windows alatt csak az, a Warcraft és a böngészők (teszteléshez) kellenek.

A gitárral is haladok, skálá(ka)t tanulok. Igazából csak egyet, mert a többin csak végigjátszottam, de nagyon érdekes volt. Találtam egy király weboldalt, ahol sorban lehet kérni a skálákat, mielőtt megtaláltam, magamnak akartam megírni, de így tényleg egyszerűbb. Poén, ahogy végigjátszottam a japán skálát és meglepve hallottam, ahogy teljesen koto-hangzású lett a gitárom.

Aztán egy tweet nyomán felfedeztem, hogy készült egy Suzumiya film idén, és én nem is tudtam róla, úgyhogy holnap reggel korán kelek, megyek Nagoyába és megnézem délelőtti matinéban (máshol már nem játsszák). Az Eltűnés története, amit még nem olvastam, úgyhogy új lesz. Aztán meg majd kiderül.