Tegnap meglepett egy japán. Már ez a tény is meglepő, mert elég ritkán történik ilyesmi. Megkockáztatom, hogy az utolsó meglepetésem az volt, amikor tavaly egy bulin először találkoztam a Gaidai rezidens punkjával (Daizo rocks).

A mese azzal kezdődik, hogy az utóbbi időben a túl hosszúra nyúlt szingli pályafutásaom lezárása érdekében elkezdtem vadászni. És ez láthatóan feltűnt a prédának is (még jó), mivel tegnap amikor összefutottam egy barátnőjével a folyosón, teljesen spontán nekem szegezte a kérdést, hogy bejön-e az illető.

Ennyi volt a meglepetés. Egy japán ilyen nyílegyenesen és közvetlenül rákérdezzen valamire, ahelyett, hogy negyvenkét rétegnyi utaláson és körülíráson át fejezze ki magát, ez teljesen ledöbbentett. Főleg, hogy lány volt. Tehát ilyet is tudnak.