Month: July 2010

Dear MySQL,

you’re not MySQL. You’re SomeoneElse’sSQL.

I don’t get this. Linux was supposed to be the ideal operating system for servers. And yet, on Windows it takes roughly two clicks to download and install for example EasyPHP to get a working AMP (Apache-MySQL-PHP) server, while on linux…

The whole reason i had to reinstall Ubuntu was that the MySQL update would always hang, so would any attempt to remove it, thus blocking all other updates and virtually any installations as well. Definitely not fun. And now MySQL is haunting me again.

It’s really supposed to be simple. Install Apache, install MySQL, install PHP. So far it’s easy, three consecutive sudo apt-get install commands and there i go. Quick edit in the Apache config file, and my web folder is already online. PHP working out of the box. But not MySQL.

Just after the installation i vaguely recall being able to start it once in an attempt to test it (through command line). Then i exited, changed the data folder to the one shared with Windows and since then, no MySQL. Of course i made a backup copy of the default my.cnf, but reverting back to that didn’t help either.


Újrakezdtem

Sorssal beszélgettem tegnap, többek között irodalomról. És fejbe vágott, hogy az utóbbi időben mennyire nem olvasok semmit, csak darálom a Stargate részeket, tucatszámra. Úgyhogy ma vittem magammal suliba Neil Gaiman Smoke and mirrors című könyvét, és mire hazaértem, a felét el is olvastam. Valahogy akármennyire álmosnak is érzem magam és nem érdekel az óra, egy ilyen könyv ugyanúgy le tud kötni és ébren tartani (vagy éber álomban tartani), mint egy film vagy sorozat. Régen is így volt, ahogy olvasok, egy másik szememmel látom a hotelt az aranyhalas medencével, az álom-történetet döbbenten hallgató családot a kis fogadóban, mintha én állnék lesben a troll helyett a híd alatt…

Kint amúgy villámlik, dörög és lassan már (ha jól hallom) esni is kezd. Valahogy nem rémlik, hogy eddig láttam volna zivatart, amióta Japánban élek. Pedig van egy hangulata, kár, hogy (még) nem lett tőle kevésbé meleg.

Kéne gyűjteni régi rockzenét. Van egy jó hosszú listám már a zenekarokról, akiktől legalább egy válogatásalbumot jó lenne meghallgatni, de az az érzésem, hogy a rockzene történetének minden érdekes zenekarát megismerni nagyjából olyan vállalkozás lenne, mint megtanulni a világ összes nyelvét. Elvégre (mint a japán példa mutatja) egyet legalább két év megtanulni – vagy együttes esetében jól megismerni. Az összes így elég nehezen férne bele, kivéve, ha bejön a logika, miszerint hiába, hogy eddig minden ember meghalt, ebből nem következik, hogy én is meg fogok. Vagy ha átmegyek abba a halhatatlan földönkívülibe az Útikalauzból, aki mindenkit sérteget. A nevére persze nem emlékszem.