Ma ahogy jöttem haza ebédelni, a postaládámban várt az értesítő, hogy a futár meghozta az új fejhallgatómat (az előző, ami egy Sony MDR-XD100 volt, amit az után vettem, hogy az ugyanolyan fülesem eltört a Story of the Year pogóban, spontán kontaktos lett egy hete). Gyorsan vissza is hívtam, hogy ki tudná-e újra hozni egyig.

Egyig, mert a csütörtöki harmadik órámmal úgy vagyok, hogy ha nem lenne jelenléti ív, be se járnék, így is csak azért megyek be, hogy felírjam magam, aztán max hangerőre tekerem a zenét és olvasok vagy alszok, mert a tanárra csak ránézek, és olyan undorral keveredő dühroham tör rám, amilyet ritkán tapasztalok.

Szóval felhívtam a futárt, és tapasztalnom kellett, hogy Japánban is vannak olyan emberek, akik olyan hangerővel beszélnek a telefonba, mintha át akarnák kiabálni a távolságot. Nosztalgia.

Sikeresen meg is hozta a fejhallgatót, Sony MDR-XD200. Ennek már egyoldali a drótja, és mellesleg a drót maga sokkal vékonyabb és ezért valahogy sokkal törékenyebbnek hat. Remélem nem lesz vele gond.

A hangzásra nincs különösebb panaszom, a mélyek sokkal erősebbek, mint az előzőben, és ahogy az ipodon átváltottam a mélykiemelő hangszínre és maxra tekertem a hangerőt, na akkor tényleg élvezetesen dübörgött a DotA-dal. Rock hangszínen a Slipknot daloknak is igazi mozgató ereje volt.

Kinézetre egy kicsit kevésbé kerek mint az XD100 volt, de van cserébe mindkét fülön valami kapcsoló, aminek hallható hatása ugyan nincsen (legalábbis én nem éreztem semmi változást), de van (elvileg mozi-normál-zene váltás, ami a mély hangokkal buherál valamit, de nem tűnt fel). A pánt dupla, a merev pánt alatt van egy rugalmasabb, ami miatt gondolom kényelmesebb, bár amilyen göndör még mindig a hajam, nekem nem sokat számít.

Jó vétel volt, képet nem csináltam, de találtam. Remélem a dróttal nem lesz gond.