Ugyan a fellépésnek a repülőm remek időzítésének köszönhetően lőttek, azért ma még az első próbán én szerepeltem. Reméltem csak, hogy menni fog mind a négy dal, de mentek. Nagyjából… A torkom mondjuk még most is kapar, de ez gondolom nem meglepő a számokat nézve (People = shit, Three nil, Before i forget, (sic)).

Ami inkább meglepett, hogy a helyemre beugró illető egy csaj. Úgy néz ki, hogy a másik karon van egy csaj, aki ilyen Arch Enemy stílusban tud hörögni – azt hiszem, itt a jövőben nagyon jó kapcsolatok fognak még kiépülni.