A mai klub-találkozó eseménytelen volt, az amerikai srácok se tűntek föl, pedig pont gondoltam rá, hogy vajon ott lesznek-e az idei végzősök albumképén (amit ma fotóztak). Azért a fotó meg utána némi süketelés után jóra fordult a helyzet, kimentünk hógolyózni. Első körben nagyjából csak elsőévesek voltunk ott, de aztán pont amikor már indultam volna haza a felsőbbévesek is beszálltak és lett belőle egy hatalmas hócsata. Cserébe az Adidas sportcipőm is átázott, mert direkt nem hótaposóban mentem, hiszen a járdák tiszták (a bakancsom meg tegnap ázott át), úgyhogy japánra már a vékony Nike-ban mentem.

Japánon most csak ketten tartottak előadást, úgyhogy volt idő vitatkozni meg kérdezni meg közbeszólni (ezt általában nagyon hiányolom), és épp ezért szokatlanul jó óra volt.

Miután hazaértem, nagy lelkesen elhatároztam, hogy nekiállok megcsinálni az előadásomat. És ez az elhatározás nem lohadt, de hozzá nem fogtam. Fél hat körül aztán fejbe vágott a fáradtság és “ledőltem tíz percre”. Amiből természetesen lett másfél óra. De aztán már legalább volt erőm, és tényleg megcsináltam az előadást. Holnap majd átnézem megint, meg összerakok hozzá egy bemutatót is.

A klotyóm meg megint eldugult. Hell yeah.