Pont ilyentájban vacsoráztam… Úgy, mint most.

Csak tegnap nem néztem mellé Skinst, mint ma fogok, hanem ircn beszélgettem. És ittam egy kávét.

Ez utóbbi meglepő lehet így éjfél magasságában, de megvolt rá a magam (Mad)oka. Néhány bejegyzéssel ezelőtt (ami mellesleg már egy hónapja volt, ami ismét csak rádöbbent, hogy amióta a napi testedzésen és a fordításon kívül gyakorlatilag semmit nem csinálok mennyire nem blogolok) említettem, hogy jelentkeztem a [gg]-be fordítónak, ami végül is bejött és tegnap este volt az első éles bevetésem. Csak ugye a Madoka itteni idő szerint éjjel fél kettőkor megy… (Ami megmagyarázza a kávét is.)

És ugyan öt óra is volt, mire ágyba dőltem és álomdús álomba merültem, talán pont az álmok miatt már tizenegy előtt frissen és üdén pattantam ki az ágyból. Amit követett rövid távon, hogy kiadtuk a Xros Wars 29-et. Majd jött a telefon…

Hogy hol vagyok, nem úgy volt hogy próba van stb. Mint kiderült, tényleg akkor volt, csak épp erről nekem senki nem szólt. Sebaj, odaértem azért időben. A végzős srác, aki a főnök a Rancid-cover zenekarunkban, nem igazán volt képes felfogni, hogy nem hajlik a mutatóujjam, nem tudok olyan tempóval pengetni (basszuson vagyok), ahogy kéne. Jövő hétre már úgyis rendbe jön. (Remélem.)

Aztán mentem futni, majd a postára feladni egy cd-t Kanadába (a srácnak, aki megnyerte az OD haiku-pályázatát), és punnyogtam. Megcsináltam a Yumekui fordítást, ami ugyan még nem lett ellenőrizve, de reményeim szerint még ma kimegy. Zárásképpen leellenőriztem a One Outs 11-et.

Vége?