Tegnap délután végül elvittem a bringámat egy tesztkörre. Egy kicsit máshogy sikerült, mint terveztem. Első körben elmentem felfújni a kerekeket, mert a kis pumpával, amit úti biztosítéknak vettem, ha esetleg defektet kapnék, elég macerás felfújni. Aztán keresztül a városon a városházára intézni ezt-azt. Az öt perces út során sok apró kényelmetlenséget megéreztem, többségüket szerencsére egy jól irányzott csavarhúzás megoldotta. Aztán úgy döntöttem, hogy megyek egy kisebb kört valamerre, az irányból végül is Dél-Hikone lett. Csak út közben (balszerencsémre?) megláttam egy közlekedési táblát, ami azt hirdette, hogy Oumi-Hachiman csak 25 kilométerre van, úgyhogy arra vettem az irányt.

Menet közben egyszer kiesett a bal pedálom (nem húztam meg külön előtte), ami csak azért volt igen kellemetlen, mert mivel eredetileg nem terveztem hosszabb utat, nem vittem magammal csavarkulcsokat, úgyhogy kézzel kellett visszahajtanom (szerencsére sikerült). Végül aztán csak az úton mentem, amelyikhez tavalyról annyi emlék kötődik (a magyarok, akikkel együtt voltunk az Isaki templomnál, gondolom felismerik). A városban aztán egy kombininél megálltam venni valami innivalót meg a fáradt olajat kiengedni, aztán irány haza. Igencsak elfáradtam azért, mire hazaértem – végül is egy éve nem ültem már biciklin.

Az út két óra 23 percbe tellett, 53,34 kilométert tettem meg, a max tempóm egy elég gyengécske 44,8km/h, az átlag meg pont a fele.