Szeptember másodika, péntek, és itt az első kellemesen őszies nap. Nincs hőség, pont az a hőmérséklet, hogy ha felveszem az ingem, akkor melegem van, de félmeztelenül fázok, és esik az eső és felhős-sötét a világ, és ismét rájövök, hogy mennyire szeretem ezt az évszakot. Végre jön az idő, hogy nem kell naponta háromszor zuhanyozni, ha nem akarok olyan büdös lenni, hogy az már biológiai fegyvernek elmenne, hogy nem kell folyton takarítani, mert minden azonnal megrohad a hőségben, hogy eltűnnek végre a bogarak és egyéb undormányok. És mellesleg egy hónap és huszonkettő leszek, bár ez már közel sem jó hír feltétlenül.