Ez a mai nap egy kicsit több szempontból is rendkívüli volt. Először is, nem aludtam délután egyig (csak délig), és valami egész izgalmasat is álmodtam, de azt már nem tudom, hogy mit. Megreggeliztem és gyűjtögettem még a hazaútra némi finom halálmetált (igazából erre kéne valami jobb név, mert az egyetlen dolog, ahogy kötődik a halálhoz, hogy ha hirtelen kirobban a hangszóróból, halálra ijeszthet), aztán elhúztam kondiba. Út közben majd’ befagytak a testnyílásaim, olyan iszonyú szél fújt. Aztán kinyomtattam és beadtam a beadandót, amit még kedden megírtam, és beugrottam a helyi TO-ra (tanulótámogatási iroda), mert ugyan tegnap beadtam a papírt, hogy változott a klub honlapja, hívtak (amíg aludtam), hogy ez nem lesz jó. Na mondom mi lehet, mint kiderül az a gáz, hogy linkeltem az előző honlapról a fényképgalériákat, és a tavalyi táboros képek közé a nagy eszű előző admin feltöltötte azokat a képeket is, ahogy az egyik azóta negyedéves hulla részegen egy szál alsógatyában (majd anélkül) pózol… Ráadásul az előző oldalhoz nekem nincs is hozzáférésem, úgyhogy szóltam az előző adminnak, hogy nem ártana leszedni…

Na aztán irány felvenni a fordítási pénzemet, mert kivételesen a PayPal időben utalta, amiből aztán ki tudtam fizetni az összes számlámat és még maradt is, úgyhogy vettem karácsonyi ajándékokat azoknak, akiknek feltétlen muszáj (értsd szüleim és nagymamám, többiek bocsi, de csóró vagyok) meg cuccokat azoknak, akik anno kérték, hogy vigyek valamit, meg kenyeret és folpakkot, hogy tudjak csinálni szendvicseket a hazaútra, és mivel ennél a pontnál nem volt még meg nagymamám ajándéka, egy kicsit izgultam, hogy vajon a maradék majdnem-hatszáz jenemből mégis mit tudok kihozni. Rémlett, hogy van a közelben egy tea-szaküzlet, úgyhogy megnéztem, de a kirakatban csupa 3-8 ezer jenes dolgok voltak, ami egy kicsit elbátortalanított ugyan, de azért megkérdeztem és ötszáz jenért (huszonöt jent jófejségből elengedett a néni, aki mellé adott még különleges újévi teát is, amikor mondtam, hogy nagymamámnak lesz) kaptam egy szép adag elég jó teát. Hazafelé szinte pattogtam örömömben, hogy minden ilyen jól összejött. Aztán persze leesett, hogy nem fenékig tájfel ez ám, hiszen így arra alig lesz pénzem, hogy a reptérre eljussak, viszont otthon ha leszállok, egy büdös petákom nem sok, annyim nem lesz. De aztán jött szüleimtől a megnyugtatás, hogy az is rendben lesz, úgyhogy rendben lesz.

Amúgy ma a szezonban először havazott. Még egy jó dolog.