Valamikor nem is olyan régen, egy pár hete talán feltűnt, hogy mennyire veszélyes helyen dolgozok. Nem kell attól tartani ugyan, hogy rámomlik a plafon mondjuk, de ha nem akarok pocakot növeszteni, akkor figyelni kell.

A probléma ott kezdődik, hogy általában reggel tíztől este nyolc-kilencig a stúdióban kell lenni. Csak ott kell lenni, mert nagyon rendszertelenül érkeznek a tennivalók, de amikor épp érkezik valami, akkor azt minél gyorsabban meg kell csinálni.

Ez pedig azt jelenti, hogy egy átlagos ember életritmusával számolva két étkezés (ebéd, vacsora) idején is ott vagyok. Az még hagyján, hogy van ebédszünetünk, amit én hatalmas lelkesedéssel ki is használok, de egyszerűen még nem sikerült olyan ebédet összeraknom, amivel kibírnám este kilencig megéhezés nélkül, még akkor is, ha délután három körül ebédelek.

A kollégáim pedig szörnyű nassolók. Tonnaszámra hozzák a mindenféle csipszeket és hasonló rágcsálnivalókat, amiket aztán természetesen körbe is kínálnak, vagy ami még rosszabb, nagylelkűen odaadnak nekünk, újoncoknak. Mondanom sem kell, ez nem éppen illik bele az egészséges étkezésről alkotott képembe.

Persze én sem vagyok egy szentéletű koplaló, ha este hat felé beleszakadok egy borzalmas energia-mélypontba, nem kerül sok lelkiismeret-furdalásba átmenni a szomszéd boltba venni egy csokit meg egy energiaitalt.

Az ideális persze az lenne, ha úgy tudnék ebédelni, hogy ne éhezzek meg vacsoraidőig (ami az én esetemben úgy este tíz), és lehetőleg ne is hízzak gombóccá tőle egy hónap alatt. A reggelim úgy-ahogy stabil lett, egy nagyon laktató joghurtos zab(kása) formájában (íznek és cukornak van benne egy kiskanál áfonyalekvár), amivel lazán kibírom délután három-négyig is. A vacsorám szintén elég jól néz ki, de arról már írtam korábban.

Bár hétvégén a kondit nem hagyom ki, hétköznapokon a reggeli futáson kívül nem sokat mozgok. Ezért nagy lelkesedéssel keresek valami olyan ebédnek valót, ami 1) ad annyi energiát, hogy ne aludjak be munkaidőben, 2) lassan bomlik, hogy estig tele legyen vele a hasam és 3) nem leszek tőle Gombóc Artúr-alkatú. Ötleteket szívesen fogadok.