A hétvégén mindenhol és nagyjából mindenkinek azon sírtam, hogy mennyire pocsék a melóm és hogy minél hamarabb keresek majd egy másikat. Itt jelzem, hogy az elkövetkező egy hónapban még várható lesz pár ilyen kirohanás.

Az ok egyszerű, de csak utólag tűnt fel: kialvatlanság. Persze eleve azért morogtam, mert nem volt időm eleget aludni a szerda-csütörtök-péntek napi 13-14 óra mellett, de az egyből nem esett le, hogy a kialvatlanság miatt vagyok annyira türelmetlen és ingerlékeny.

Csak az tűnt fel, hogy ma nyolc óra alvás után mentem dolgozni, és hoppá, már éjfél van és még mindig nem vagyok nyűgös, hát mi történt? Bár tekintve, hogy ma már szűkebbre van szabva a durmolás kerete, holnap már valószínűleg megint más nézőpontból fogom látni a dolgokat.

Fene a biológiába.